Tasi József: Szilánkok. Válogatott cikkek, tanulmányok (Budapest, 2002)
Móricz Zsigmond és „holdudvara” - Móricz Zsigmond, a Nyugat szerkesztője. Utószó. Egy levelezéskötet tanulságai
kikamatozhatta, amit ráfizetésben beléöltek. Meg is indult érte rögtön a huzavona. Gellért Oszkár a haláleset után visszavonult lakásába, s mint Osvát Ernő irodalmi özvegye porig súj- tottan fogadta a részvédátogatókat és a — kérőket. Az 6 szíve Móricz Zsigmond felé hajolt, de Fenyő Miksa, az amerikai nagybácsi, Babitsot ajánlotta. Végül is megosztoztak a Nyugaton: Móriczé lett az elbeszélés, Babitsé a líra és a kritika. A két szerkesztőnek persze más-más szándéka volt a folyóirattal. Móricz Zsigmond azt akarta megmutatni, hogy ha hozzáértő ember kezd el rajta gazdálkodni, a legszikesebb folyóiratból is ki lehet pumpolni egy kis jövedelmet, csak ne fessen úgy az a folyóirat, mint valami klasszikafilológiai szemle. Egy kis egészséges hírverés a magos irodalomnak se árt; koccintsanak egyet az írók a vidéki városatyákkal, kiáltsuk el, ha nem is jelent semmit, a »nemzeti koncentrációt«, fedezzünk fel paraszt lángelméket, s ankétozzunk fontos, gyakorlati kérdésekről, majd megjönnek az előfizetők, ilyesmi kell a mai világban. Míg ő a Nyugat elszínházielméletesítésén fáradt, Babits a maga kisebb felében egy irodalmi fellegvár-félét akart berendezni, a nemesebb lelkek menedékhelyét a kor szennyes áramai felett Nincs az az Osztrák-Magyar Monarchia, amelynek a két fele ennyire különbözött volna, mint a kétféle Nyugat; itt a demokrácia puffogott, ott az előkelő konzervativizmus vigyázott fölényére; a két szerkesztő pedig egymást okolta: Móricz Babitsot az unalomért, Babits Móriczot az együgyűségekért.”10 Kötetünk olvasóját bizonyára nem kell meggyőzni, hogy az idézett bekezdésben Németh László — ironikusan bár — hű képet fest a Nyugat Móricz és Babits nevével fémjelzett korszakáról. Saját szerepéről sem feledkezik meg: „Én a Babits hadosztályába kerültem, s mint olyan író, aki alkalomadtán kézitusára is hajlandó, nagy becsben álltam; Babits Móricz mezei hadainak a szorító közelségében engem szemelt ki testőrparancsnoknak.”11 1943-ban, Móricz Zsigmondról írott könyvéből is megismétli: „Esztétikus voltam, a Babits Mihály oldaláról.”12 S hogy mégis, Babitstól eltávolodva, fokozatosan közeledett Mó- riczhoz, annyira, hogy a Kelet Népe szerkesztésének utolsó periódusában szinte egyetlen volt kortársai közül, akire Móricz számíthatott: egy másik tanulmány tárgya lehetne. A. s^erkes^tő„labdái” „A lap arra való, hogy az ember földobjon valamit, aminek mindenki utánakap. Nagy tolongás, mozgás támad, mint gyerekek közt a földobott labda vagy alma körül... Mint szerkesztő ő mindig ezt a labdát kereste” — olvassuk Németh László Móric% Zsigmond című könyvében.13 A szerkesztő „labdái” közül Németh csak a vidéki előadókörutakat említi — „Móricz Zsigmond volt az egyeden, aki az országot vette a nyakába” —,14 de ide sorolhatjuk a Nyugat terjesztése érdekében létesített Nyugat-Barátok Körét és a belőle sarjadzott Nyugat-könyvek első ütemre tíz kötetesre tervezett sorozatát és a pozitív eredményt felmutatni nem tudó Színpadi Osztályt. Az utóbbinak éppen Németh László lett a lektora. A vidéki (és külföldi) előadókörutak ödete Sebesi Ernőtől származott.15 A felolvasóestsorozat nem előzmények nélküli. A Nyugat hőskorában például Ady Endre is bejárta az orszáto 95-96.1. " 96.1. '2 32.1. » 56.1. 14 Uo. 15 Lásd. I. m. 41. és 44. sz. levél.-189-
