Tasi József: Szilánkok. Válogatott cikkek, tanulmányok (Budapest, 2002)

József Attiláról - Illyés Gyula és József Attila

Amikor a Halálbüntetés Ellenes Szövetségben végzett munkájukról szóltunk, nem említettük, hogy a két költő közös ügyekben korábban és később is vállvetve vett részt, így aláírták a 100 %-ot szerkesztő Tamás Aladár kiszabadításáért fogalmazott kérvényt 1930. augusztus 19-én. Ugyancsak aláírták azt a levelet, melyet a fiatal magyar írók küldtek 1932 júliusában a genfi Nemzetközi Világbéke Kongresszushoz. 1935-ből egy párhuzamos, tehát nem közös akciójukat említhetjük: A Népszava 1935. augusztus 11-iki száma szerint Ignotus Pál és József Attila bejelentették, hogy az építőmunkások sztrájkja alatt két építőmunkás család élelmezéséről gondoskodnak. Két nap múlva a laphoz címzett levelében Illyés Gyula is kinyilvánította csatlakozását. A szándéknyilatkozat azért nem egyidejű, mert a két költő között ekkor már fokozódott az ellentét. József Attila nem tudta túltenni magát azon, hogy 1934 nyarán a Szovjet írószövetség első kongresszusára nem ő, hanem Illyés kapott meghívást. Mint hajdan Babits, most Illyés ellen írt pamfletét Miért nem én? címmel, még a moszkvai út idején. Ez nem jelent meg, kézirata sem került nyilvánosságra. Ettől kezdve a két költő alig érintkezett egymással. Illyés említi a Sallai és Fürst kivégzése elleni röpiratot; a per ezutáni tárgyalásain „épp csak biccentettünk egymás felé; meglehet, hogy 1934 után azt sem. Az ok az én moszkvai utam volt; az ő számára. Számomra az a cikk, amit ő erről az én kindétem alatt itthon akart közöltetni.”17 Ismerjük József Attila indulatos kitörését költőtársa ellen, Veres Péternek írt 1934. szeptember 24-i levelében: „O a moszkvaiaknak való. Vagy hogy ne túlozzunk, nem áll közelebb hozzánk, mint a nácikhoz vagy a bolsevikokhoz.” (A levél írása idején Veres Péter és József Attila a szociáldemokratákhoz állt közel.)

1934 után József Attila kétségbeesett dühvei bizonygatta társai, barátai előtt, hogy ő a nagyobb költő. Szántó Judit emlíü, hogy saját Aradat című verse néhány soráról — „Sztrájkoltunk, most kutunk sincsen. / Penész legel az álláson, / családjaink csurgós csűrben, / hogy is volna maradásunk? ...” — kijelentette: Illyés, a zsellérivadék ilyet soha le nem írna. Németh Andor úgy emlékezik, ekkoriban József Attila Illyést szinte patologikusán gyűlölte. Verseit — így azt, amely egy dunai propellerről szól — ízekre szedte.18 A Zilhay-féle Új Szellemi Frontot bíráló cikkeiben többször is nehezményezi, hogy „az egyik alvezér nemrégiben törvényhozási úton akarta rákényszeríteni a parasztokat, hogy családonként legalább négy kis parasztot hozzanak a világra ...” Ugyanezt írta korábban Veres Péternek, idézett levelében, de még élete végén is visszatért ez a negáció egyik Ily- lyést bíráló versében: „Egyke karikás ostora, / nem is vagy olyan ostoba”. Idekapcsolható Illyés 1974. február 14-i naplójegyzetének alábbi részlete: „Volt még egy hasonlóan fájdalmas — akkor kínos — találkozásunk. Bartók vigadóbeli hangversenyének végén [1936. dec. 10-én — T.J.]. A földszintre vezető széles díszlépcső egyik szárnyának tetejéről megindulva őt pillantottam meg a másik lépcsőszámy tetején. O is észrevett. Ha együtt haladunk a tömeggel, a két lépcsőszárny tövénél természetszerűleg találkozunk. Akkoriban már elég éles vitahangok csattantak arról, nacionalizmus-e a magyar nép biológiai elgyengüléséről, pusztulásáról beszélni. Kölcsönösen úgy tettünk, mintha nem akadt volna össze a pillantásunk.” A másik, ugyanakkor felidézett emlék ettől eltérő: „Előttem a kép: Attila vidáman boncolja a Ni^snij című versemet; karmozdulatát is látom, ahogy citálja (ezt ne17 Nap/ó/egyzetek, 1974. máj. 1. Valószínűleg e nem publikálhatott cikke helyett írta József Attila éles hangú bírálatát Illyés Gyula Oroszország könyvéről. Igaz, nem a saját, hanem a sógora nevében. (Bányai László, Irodalmi vallomás Oroszországról. Korunk, 1935. márc.)

18 Valószínűleg az 1934-ben írt Nem menekülhetsz című költeményről van szó.-181-