Tasi József: Szilánkok. Válogatott cikkek, tanulmányok (Budapest, 2002)

József Attiláról - József Attila könyvtárából. Egy filozófiaitanulmány

természetének felderítésére főleg a Böhm Károly és Rickert kutatásai bírnak nagy fontossággal. Rickert az érték és érvény logikai alkatát tette beható vizsgálat tárgyává; Böhmnek érték-dialektikai kutatásai pedig mai napig egyedül állanak s jelentőségüknek felismerését még a jövőtől kell várnunk.”

Bartók György és Böhm Károly — mestere és elődje a kolozsvári egyetem filozófia tanszékén - az újkantiánus filozófia magyarországi meghonosítói voltak. József Attila feltehetőleg Bartók György szemináriumán hallott először Rickert filozófiai műveiről.

Szabolcsi Miklós arra is felfigyelt, hogy József Attila Szegeden megalapozott filozófiai ismeretei, Bartók professzor tanainak „egyike-másika »a talpára állítva« visszatér a későbbi József Attilánál, amikor például a »szemléleti Világegész«-ről szól. Mert csakhamar egyéni fejlődésében is megismételte az általánosat: átalakította a marxizmus szellemében, átdolgozta a maga számára a Szegeden hallottakat.”3

Tegyük hozzá: átfogalmazta a Szegeden olvasottakat is; így Rickert Kultúrtudomány és természettudomány című művének számos megállapítását. Rickert a Történelem és művészet című fejezetben így ír a művészet és a valóság viszonyáról; ,,A művészet sem tud semmit híven lemásolni, vagy megismételni, hiába állnak elő ezzel néha a mi »realistáink«; a művészet vagy egy teljesen új világot teremt, vagy legalább, ahol szemünk elé állítja a valóságot, átalakítja. Ez az átalakítás azonban elveken alapul, amelyek nem logikai, hanem esztétikai természetűek.”

Úgy vélem, ez a rickerti meghatározás hatott József Attilára, az 1931-ben készült Irodalom és szocializmus című esztétikai előadása ihletről szóló passzusában: „az ihlet [...] megragad bizonyos yalóságelemeket, a többiek és szemléletünk közé helyezi és eltakarja a valóság egyéb részét, mint a teli hold a napot napfogyatkozáskor. Azaz szemléletileg teljes valóságnyivá növeli a kiválasztott valóságelemeket.”

Ugyancsak visszhangzik e tanulmányban Rickert — más műveiben is hangsúlyozott — főtétele, az az priori érték, melynek megfelelője József Attilánál a művésziség, a „művészi állandó” fogalma.

Itt jegyzem meg, hogy egy régebbi beszélgetésünkkor Vitányi Iván figyelmeztetett József Attila esztétikájának Rickert gondolatrendszerével való rokonságára. Szerinte a költő Varga Sándor 1931-ben kiadott Rickert Henrik filozófiája című könyvéből ismerte meg Rickert esztétikai nézeteit. E gondolatot akkoriban nem tudtam elfogadni, mert az Irodalom és szocializmus kiérlelt filozófiai rendszerről tanúskodik s nem tartottam valószínűnek, hogy keletkezésébe — 1931 februárjában olvasta fel József Attila a Jaures- munkaközösségben — belejátszott volna Varga Sándor ugyancsak 1931-ben megjelent könyve. (Varga Sándor egyike Bartók György legtehetségesebb tanítványainak.) József Attila könyvtárának felbukkant kötete megoldja e problémát. Jól sejtette Vitányi Iván, hogy a költő esztétikai nézetei Rickert filozófiájával rokoníthatók. Ám ez a hatás nem 1931-es keltezésű, hanem jóval korábbi; József Attila szegedi egyetemi tanulmányaihoz datálható. A költő bécsi és párizsi évei alatt, majd később Budapesten megismerkedett a marxizmus klasszikusainak munkásságával. Természetesen a Bartók professzornál tanult rickerti filozófia és a Wundt nevével fémjelzett pszichológia egyes tételeit is felhasználta saját rendszere létrehozásához. (Wilhelm Wund: Bevezetés a pszichológiába című 1921- ben kiadott könyve ugyancsak fennmaradt, címlapján József Attila aláírásával. Valószínű31. m. 62.1.-159-