Tasi József: Szilánkok. Válogatott cikkek, tanulmányok (Budapest, 2002)

József Attiláról - Egy verseskönyv születése. József Attila: Döntsd a tőkét, ne siránkozz

Juhász Árpád nyomda tulajdonos 1931. május 8-án, kihallgatásakor így számolt be a nyomdai munkálatokról: „1931. évi március hó 18-án műhelyemben megjelent Müller Lajos nyomdász, kivel mint segéd együtt dolgoztam mielőtt még önállósítottam volna magamat. Müller Lajos lakik VIIL Népszínház u. 40. s mikor megjelent nálam a fenti napon kéziratot hozott magával s mivel régebbi ismeretségem volt vele engem arra kért meg, hogy engedjem meg neki, hogy bér ellenében saját maga a kéziratot kiszedhesse s ezért nekem 200 P-őt fizet. Könyvem tanúsága szerint — melyet a bizottság előtt bemutatok — Müller Lajos ezen ügyben mint ügynök s egyben munkavállaló jelent meg, szerzőnek József Attila Margit körút 46. szám alatti lakost jelentette be s felelős kiadónak pedig dr. Sándor Pál V. Katona József u. 31. sz. alatti lakost szerepeltette. A kiadvány alakja 20 x 13 cm, háromíves. 2000 példányban kívánta.

József Attila létező személy, mert Müller Lajos ide hozzám elhozta és bemutatta. A lefoglalni rendelt füzetnek első ízben tervezett, de fel nem használt fedőlapjait kb. 1500 darabot átadok, mert ez itt nálam Müller által visszahagyatott.”

Juhász Árpád vallomásából és a további periratokból kiderül, hogy a Döntsd a tőkét, ne siránkos^ meglepően gyorsan elkészült. 1931. március 18-án kezdte el a szedést Müller Lajos, a kötet nyomdásza és másnap vagy legkésőbb 20-án a kinyomtatott ívek már Holczer Ármin könyvkötő Szövetség utca 2/c szám alatti műhelyében voltak. József Attila március 21-én kapta kézhez az első példányokat. Ekkor dedikálta a kötetet Déry Tibornak, Fábián Dánielnek, Hont Ferencnek és feleségének, Nagy Lajosnak és Vas Istvánnak.3

Másnap, 1931. március 22-én a nyomdatulajdonos beszolgáltatta a köteles példányt a budapesti királyi ügyészségnek.4 Erre azért került sor, mert még érvényben volt az 1914. évi XTV.t.c. — A sajtóról —, melynek 7. paragrafusa szerint „Minden sajtóterméket [...} a nyomda- vagy kőnyomdavállalat tulajdonosa köteles egy példányban a nyomda vagy kőnyomda helye szerint illetékes kir. ügyészségnek a terjesztés megkezdésével egyidejűleg megküldeni.”5 Szántó Judit, a költő élettársa egyik emlékező írásában úgy véli, hogy a rendőrség „még március 21-én az ügyészségre szállította a kinyomtatott példányokat”.6 Huszonnyolc év távlatából pontatlanul emlékszik; a kötet legális terjesztése - tiszteletpéldányok és könyvesboltok révén — csak ezután kezdődött el.

Juhász Árpád a kötet „első ízben tervezett, de fel nem használt fedőlapjait” május 8-án átadta a rendőrségnek. Vallomásából nem derül ki, miért készült két különböző borítófedél József Attila kötetére. Úgy véljük, hogy az első borítót Müller Lajos linóleummetszete díszítette, s ennek kivitelezésével elégedetlen volt a költő.

A borítófedélen azt olvassuk, hogy a könyv az Új Európa Könyvtár kiadása, az utolsó oldal pedig Sándor Pált nevezi meg felelős kiadóként. Külön tanulmányt érdemelne az Új Európa Könyvtár története. A könyvsorozatnak két előzménye is volt. Egyik a kommunista emigráció által, Landler Jenő és Lukács György támogatásával Bécsben kiadott Európa Könyvtár — itt jelent meg többek között Balázs Bélától A színjáték elmélete valamint Rosa Luxemburg 'Levelek a börtönből című könyve Lengyel József fordításában —, a másik az 1926-ban azonos néven induló, Sándor Pál által gondozott könyvsorozat. Sándor Pál Európa Könyvtárának érdekessége, hogy kiadási helyként Budapest és Wien van rajta feltüntetve; valójában

3 .M. Róna Judit szíves közlése.

4 Az ügyészi bejegyzésekkel ellátott könyvet a Petőfi Irodalmi Múzeum őrzi.

5 Dr. Györgyi Kálmán egyetemi docens szíves közlése.

6 Jó%sejAttila dedikádói. In: Petőfi Irodalmi Múzeum Évkönyve, Bp. 1959. 184.1.-146-