Tasi József: Szilánkok. Válogatott cikkek, tanulmányok (Budapest, 2002)

József Attiláról - A földeáki kép

korábban Felberbauer — Lajos a költő os2tálytársa volt a makói gimnáziumban, és szobatársa a DMKE intemátusában. Most itt ülök az aszkétikus termetű, Kós Károly-arcú, lógó bajszú hajdani osztálytárs mellett. Talán nem jöttem hiába.

Nem ez az első próbálkozásom. Tavaly levélben kértem felvilágosítást a földeáki képről, de Lajos bácsi nem szeret levelezni... Pedig a tudományokba is belekóstolt; „mezei” jogász volt Szegeden, a medicinával próbálkozott Pesten, végül jegyző lett Földeákon. Néhány emlékét összeírta. Ilyenformán:

„Tusi” [Gebe Márta, az intemátus igazgatójának a lánya] zongorázása esténként (takaródó után is)

holdvilág, [a 6. számú] háló alatt a zongoraszó

ágyból kikelve a padlóra tapasztja a fülét - átszellemülve mintegy transzban hallgatja a zenét”

Hogy is kezdődik a Távol, zongora mellett? „A hangok ömlenek a zongorából, / mint illatos teából száll a gőz.”

„Csak szombatonként jártam haza. Kétszer jött velem haza F.-ra. Édesanyám bablevese csülökkel.”

— A képről is beszéljen, kérlelem. Felveszi a szemüvegét, sokáig nézi. A háttérben álló egyik alakot felismeri, a puhakalapos úr; dr. Herzog János községi orvos. Valóban, mintha receptet ima. A tornácon. Sokáig nézi a parasztokat is, - ismerte az egész falut. Hiába. - A bal oldali ablak mögött volt apám irodája. (Ekkor még Lajos bácsi apja volt a jegyző.)

Aztán kiböki: — A felvételt valószínűleg én készítettem...

A kép — most már én összegezem a beszélgetés lényegét — Lajos bácsi öccséhez, Pálhoz került, aki maga is jegyző volt Kövegyen. A képet egy újságíró — vajon ki lehetett? — elkérte... Sajnos, Földeáki Pált már nem kérdezhetem meg: tavaly szeptemberben meghalt.

Eddig a tények, s most a találgatások. Földeáki Lajos, aki jól emlékezik a költő kamaszkori látogatásaira és az édesanyja főzte bablevesre: a fényképpel megörökített látogatásra nem emlékezik. Hátha nem is ő készítette a képet, hanem az öccse? Hadd legyek legendaromboló. József Attila 1930-ban ellátogatott földeákra, ahol gimnáziumi osztálytársa, Felberbauer Lajos élt. Munkaidőben érkezett, ezért a községházára ment, barátja ugyanis (1931-ig) gyakornok volt édesapja, a földeáki jegyző mellett. Előkerült egy fényképezőgép, s a ragyogó napsütésben remek felvétel készült a költőről, háttérben az ügyesbajos dolgaikat intéző parasztokkal...

Somogyi-könyvtári Műhely, 1980. 1-2. 39^41.-120-