Tasi József: Szilánkok. Válogatott cikkek, tanulmányok (Budapest, 2002)
József Attiláról - József Attila „első kritikusa”. Zsolt Béla a Szépség koldusától
József Attila „első kritikusa” Zsolt Béla a Szépség koldusától 1976 novemberében az Állami Könyvterjesztő Vállalat aukcióján két Zsolt Bélának dedikált József Attila-kötet is felbukkant; a Nincsen apám, se anyám és a Döntsd a tőkét, ne sirán- kosg... Kimásoltam a dedikációkat, majd eltettem jegyzeteim közé, és csak mostanában kerestem elő, egy Babits Mihály, Zsolt Béla és József Attila kapcsolatát vizsgáló tanulmány munkálatai során. A Nincsen apám, se anyám címlapjára a következő ajánlást írta a költő, fekete tintával: „Zsolt Bélának, barátomnak, első kritikusomnak, főszerkesztőmnek, minden apróbb vitánkon felül igaz szeretettel Pest, 1929. május, József Attila”, az 1931 márciusában kiadott Döntsd a tőkét címlapjára pedig: „Zsolt Bélának igaz, őszinte tisztelettel József Attila.” József Attila első kötete a Szegeden 1922 decemberében megjelent Szépség koldusa volt. Elkezdtem kutatni, mikor és hol írhatott Zsolt Béla József Attila pályakezdő verseskönyvéről. A József Attila Válogatott levelezését tartalmazó, 1976-ban Fehér Erzsébet által szerkesztett kötet, 1923-ban két ízben is említi Zsolt Béla nevét. Először 1923. május 14-én, a költő nővérének, Jolánnak Makóról írt levelében: „A Világ nem küldött pénzt, sem verset nem hozott még, az Etus fölmehetne fél 6 órakor a szerkesztőségbe, hogy Zsolt Bélánál a dolgot megsürgesse, mert egy krajcárom sincs.” A második, Budapesten 1923. december 13-án írt levél címzettje Tettamanti Béla, a költő makói tanára: „Most Zsolt Béla barátom révén bejuthatnék a Világhoz, becsületes fizetéssel, de a Gyámom hallani sem akar róla.” Szabolcsi Miklós József Attila pályakezdéséről írt monográfiájából (Fiatal életek indulója 1963. 472. lap) megtudjuk, hogy 1923 tavaszán a költő öt versével — és Juhász Gyula ajánlólevelével — felkereste Színi Gyulát, a Kékmadár című budapesti folyóirat felelős szerkesztőjét. Szini Gyula két verset elfogadott, s lapja május 25-én közölte az Ember is; magyar is; magam is; jóval később, októberben pedig a Lábadó Krisztus című költeményt. (Utóbbira még visszatérünk.) Gergely Sándor, a Kékmadár segédszerkesztője, a többi verssel — és Juhász Gyula levelével — továbbküldte a költőt a polgári radikális napilap, a Világ szerkesztőségébe, Zsolt Bélához. Zsolt a verseket — Gergely emlékezése szerint — megvásárolta, azonban nem közölte. A december 13-i levél szerint az érettségije előtt álló ifjú költő „Zsolt Béla barátom” [!] révén a Világ belső munkatársa lehetett volna tizennyolc éves korában. Ez a korai újságírói pályakezdés gyakori volt a két háború közötti időben. Ugyancsak Szabolcsi Miklós monográfiájában, a második kötetben (Erik a fény, 1977. -14 45. lap) olvassuk, hogy a Zsolt Béla által megvásárolt versek egyikének gépiratát, az ismert publicista — ki ezekben az években maga is több verseskötetet adott ki — átadta közös barátjuknak, Lázár Vilmosnak. Ez adatok és a „Zsolt Bélának..., első kritikusomnak” szóló ajánlás ismeretében bizonyítottnak vélem, hogy Zsolt Béla írta a Világ 1923. április 22-i számában megjelent névtelen híradást a Szépség koldusától. Idézem: „József Attila versei A szegedi Koroknay-cég kiadásában látott napvilágot ez a vékony verses füzet, mely József Attila verseit gyűjti egybe. A kötethez Juhász Gyula írt előszót, a magyar olva-114-
