Tasi József: Szilánkok. Válogatott cikkek, tanulmányok (Budapest, 2002)
Ady Endrétől Pilinszky Jánosig - „Zárás és nyitás az utolsó fejezetre?” Korszakváltás Pilinszky költészetében a hatvanas-hetvenes évek fordulóján
Tehát új fogalom bukkant fel, a sakk-matt helyset. Ez egyik központi kategóriája Pilinszky költészetének, illetve saját költői módszeréről adott meghatározásainak. Természetesen különböző korszakaiban más-más jelentéssel ruházta föl e metaforát. 1965 októberében, Bőzsöny Ferencnek adott interjújában bukkan fel először e kategória, mint „áldásos zavar”, a hallgatásnak a költő által legszeretettebb formája, az erőgyűjtés ideje. Londonban, 1967. augusztus 10-én Cs. Szabó László nyíltan rákérdez: „Miért írsz olyan keveset?” A költő válaszában hitet tesz a terjedelemtől-mennyiségtől fuggeden művészi érték mellett, majd így folytatja: „Én úgy vagyok, hogy valamiképpen sakk-partinak érzem; akkor lépek, ha lépni kell.” 1968 áprilisában Hornyik Miklósnak írja: „A művészetben egyedül a »megoldadan«, a sakk-matt helyzet reményteljes.” Tehát itt szinte minden mást befed a születő új alkotás szinonimájaként használt sakk-matt helyzet. Égy év múlva, Kovács Júliának adott interjújában magát az alkotót azonosítja — no nem a sakk-matt helyzettel, de a játszmával: „Minden költő egy-egy sajátos vállalkozás, egy-egy sajátos sakkjátszma, ebbe nagyon nehéz beleszólni, szüksége van a saját atmoszférájának, a saját sorsának a szép, nyugodt megteremtésére.” Azután személyesebb hangot üt meg: „Én nem építek életművet, akkor lépek, amikor úgy érzem, hogy ennek a lépésnek az én összefüggésemen belül értelme van. Tulajdonképpen egy-egy költő úgy marad meg bennünk, mint egy nagy sakkjátszmának az emléke.” Visszatérve az 1971-ben kapott interjúhoz, megkérdeztem, hogy mi a helyzet most, 1971 őszén a sakk-matt helyzettel. „Most én vagyok sakk-mattban - válaszolta Pilinszky — , anélkül, hogy sakk-matt helyzetbe hoztam volna magamat.” Ehhez hozzáfűzte: „Egyrészt bizonyos megkönnyebbedés szorított ide, bizonyos szerencse, az életemnek bizonyos jobbra fordulása, másrészt ez a korral jelentkezik, amit azelőtt nem ismertem. Azelőtt úgy éreztem, hogy egy kicsit áldozata vagyok a koromnak. Újabban — és ez a korral jön meg — az az érzésem, hogy én sokkal rosszabb vagyok, mint mások.” Lelkifurdalásai vannak, mondotta, olyan hibák miatt, melyeket mindenki elkövet, s amelyeken régebben könnyedén túltette magát. A konzekvenciát a kérdező vonta le: — Most nem annyira áldozatnak, mint inkább bűnösnek érzed magad? — „Pontosan.” „a% ingyenes indíttatás A bemutatott interjúrészlet kulcsot ad a Szálkák-kötet verseihez. A költő életének „bizonyos jobbrafordulása”: 1970 októberében, Poignyban egy költészed szemináriumon Kon- rád György bemutatta Jutta Scherrer, német származású, Párizsban élő vallástörténésznek. Néhány évig Jutta lett Pilinszky szerelme, kapcsolatukról fényképek, több száz levél és nem utolsó sorban számos vers tanúskodik. A Szálkák-kötet második verse a Juttatlak címet viseli, itt olvassuk azt a mondatot, melyből a könyv címe ered: „Elalélok, / és a szálkák fölriasztanak.” Áttételek nélkül vall kettőjük kapcsolatáról az his^emhtn, a „szeretet tériszonyá”-ról és „kicsinyes aggodalmá”-ról, a tér és idő által közéjük emelt „súlyos buckák”-ról s összetartozásuk vibráló reményéről. (Kocsis Zoltán, aki egyaránt ismerte Juttát és Pilinszky utolsó szerelmét, Ingridet, érdekes párhuzamot von a két nő között: „Jutta Ingridhez képest egy rossz értelemben vett királynő volt vagy hercegnő, aki mellett Jancsi egy lakáj lehetett csak. Ingrid a párja volt Jancsinak.”)- 106-
