Vezér Erzsébet: Megőrzött öreg hangok. Válogatott interjúk (Budapest, 2004)
ADY ENDRÉRŐL ÉS NEMZEDÉKÉRŐL - Beszélgetés Lukács Györggyel
Beszélgetés Lukács Györggyel1 (Részletek) Kérdező: Vezér Erzsébet Budapest, 1968. január Vezér: Minek tulajdonítja, hogy Ady Endre szinte fellépésétől kezdve különálló helyet foglalt el a magyar irodalmi életben? Lukács: Magyarország helyzetéből következik, hogy az igazi forradalmár nálunk nem tartozik a tipikus jelenségek közé. Ez azzal a sajátos magyar fejlődéssel függ össze, hogy az 1848-as forradalom idején nálunk a középnemesség vette át azt a szerepet, amelyet Franciaországban a polgárság alsó rétegei és a kialakuló proletáriátus játszottak el. Ez a réteg azután a kapitalizmus fejlődése során társadalmilag folyton csúszott lefelé, s egyre jobban kipusztult belőle az a problematikus forradalmi alap, amely 1848-49-ben még megvolt benne. Még az objektíve haladó mozgalmak, a polgárság mozgalma és a munkásmozgalom is alkalmazkodott a magyar fejlődésnek ehhez a sajátos állapotához. Mármost forradalmi helyzetekben — 1848-ban Petőfi alakjában, a századvégi átmenet idején Ady alakjában —, fellépett egy-egy nagy ember, akiben egyesült mindaz, aminek Magyarországon lennie kellett volna. De ezek a nagy emberek igazi tábor és követők nélkül álltak. Énnekem ma is, akárcsak annak idején, ma is az a véleményem, hogy bármennyire lelkesedtek Adyért, bármennyire felhasználták faltörő kosnak a reakcióval szemben, mégis izolálva volt a Nyugat-mozgalmon belül is. Ady ezt nagyon világosan látta. Önmagára is gondolt, mikor megírta, milyen izolált jelenség volt Petőfi 1848-ban. Csak utólagos és indokolatlan stilizálással állíthatjuk, hogy Petőfi 1848-nak politikailag számottevő' baloldala lett volna. Ilyen baloldal abban az értelemben, ahogy Franciaországban Marat és Robespierre baloldal volt, nálunk 1848-ban nem létezett. 91
