Vezér Erzsébet: Megőrzött öreg hangok. Válogatott interjúk (Budapest, 2004)
ADY ENDRÉRŐL ÉS NEMZEDÉKÉRŐL - Beszélgetés Dienes Valériával
Dienes Gedeon: Az orkesztikai iskolának a negyvenéves története tulajdonképpen egy experimentum volt; mégpedig annak a kipróbálása, hogy az a rendszer, amivel édesanyám a mozdulatot, az emberi mozgást vizsgálta, az helyes-e. A gyakorlatban, az iskolában ezt kipróbáltuk. Láttuk, hogy így van, vagy nem így van, valamit változtatni kell, mélyíteni kell, megnéztük. Így ment ez negyven éven át, és a felszabadulás után anyám leült és elkezdte megírni. Ez kéziratban, papíron megvan. Ennek egy része a második tagozat, vagyis az időbeliség, amit ritmikának is lehet nevezni például, annak egy összefoglalása fog majd megjelenni a legközelebbi Tánctudományi Tanulmányokban. Csak azt még össze kell pofozni picivé. Dienes: Igen. Ahhoz még szükséges egy kis szellemi munka. Tudja, ez egy négytagú valami, mert a mozdulat egy olyan jószág, hogy az térben van, abból lesz a plasztika. Na most, hogy mikor, ebből lesz a ritmika, hogy miből, abból lesz a dinamika. Es aztán, hogy mit jelent; abból lesz a szimbolika. Ezt a nevet Babits Mihály adta neki. Egyszer, mikor elmeséltem neki ezt a négy-félét, hogy nézd én ezt a négyet akarom tulajdonképpen a mozdulatról elmondani; én eleinte ezt a negyedik részt mimikának neveztem és amint mondom neki, hogy nézd, a harmadik a dinamika és a negyedik a jelentés. „Ugye, azt szimbolikának hívod?” — kérdezte. „Most megkeresztelted! Szimbolika lesz a neve.” Úgyhogy ő ennek a keresztapja. Mert ki tudta azt jobban mint ő, hogy a szó az szimbólum. Hányszor beszéltünk arról, hogy mennyire szimbolikus a szó, és mennyire nem az, amit mond. Vezér: Ady sose járt soha abba a társaságba? Dienes: Adyval nem voltam együtt soha életemben, nem találkoztam vele. Dienes Gedeon: De 1919-ben, emlékszel rá, hogy egy csomó előadást tartottál emancipáció ügyben a feministáknál. Dienes: Jaj, az is volt. A Glücklich Vilma, meg Schwimmer Róza eljöttek egyszer hozzám és mindenre rábeszéltek engemet, és én mindenre kész voltam. Azt mondták, jó volna, ha nagyon szimpatikusán beszélnék arról, hogy a nőknek is kell szavazati jog, hogy a nők is éppen olyanok, mint a férfiak, és hogy a nők, mivel éppen olyanok mint a férfiak, tehát ugyanazt kell nekik megkapni, mint a férfiaknak. Min49