Vezér Erzsébet: Megőrzött öreg hangok. Válogatott interjúk (Budapest, 2004)

ADY ENDRÉRŐL ÉS NEMZEDÉKÉRŐL - Beszélgetés Dienes Valériával

tóttá magában minden — mondhatnám —, poklon keresztül az egyensúlyt; kifelé hallatlanul győzte. Avval a szellemi és morális készenléttel, ami őbenne élt, avval nagyon nehéz lehetett egyensúlyban maradni. Minden pillanatban látszott rajta a személyes érintkezésnek a mindennapiságában is, hogy folyton van valami elnyomni valója. Folyton van valami leszerelni valója, valami leküzdeni valója, és minden mosolygásában, tréfájában, mindenben ott volt ez a rejtettnek a megszabadulni akarása, és azért mégis mindig az uralom felette. Nagyon erős moralitása volt. Hallatlan erős volt. Olyan valaki, aki olyan, mint Babits, aki önmagával úgy meg tudott birkózni, az csak nagyon erős ember lehet. Mindig nagyon tiszteltem és nagyon becsültem ezért. Első' ifjúságában is látszott ez.

Rába: Az ő nagy irodalomtörténeti összefoglalásában Az európai irodalom történet ében'' joggal fedezhetünk fel valamilyen filozófiai szemléletet is az egész fejlődésre, az európai irodalom egységére vonatkozóan, látszik ilyen egységes filozófia?

Dienes: Azt hiszem, hogy ő rávetítette az evolúciót, rávetítette az evolúciónak azt a hullámzó világosságát arra az egész eseménysorozatra, amit elmondott. Csak figyelje meg végig, én nem tudok most konkrét példákat mondani, csak az általános benyomásom az volt, hogy ő még akkor is bergsonista volt. Abból nem tudott kinőni sohasem.

Rába: Rátérhetek egy másik kérdésre, ami nem bergsoni vonatkozású, hanem személyes? A Halálfiairea/c nagyon sok önéletrajzi vonatkozása van.

Dienes: Rengeteg. Tudja, sok oldalról csak a Halálfiaiból ismertem meg őt. Az az Imre, az ő. Az Imrében ő úgy megírta önmagát a legelső gyermekkori zűrökön és kínlódásokon keresztül véges-végig a harcot önmagával és másokkal, és mindennel, ami körülveszi, mert ő mindig mindennel harcban állt. Soha semmivel nem tudott békén lenni. Úgyhogy azért ritka dolog egy olyan vers, mint amilyent egyszer írt, hogy: „0, reggeleim! / jó reggeleim! / Testem mint egy eleven béke ébred”. Mikor azt írta, akkor jött egyszer hozzánk, és elolvasta ezt a verset — ezt is abban az időben írta -, és azt kérte tőlem, hogy mondjam meg neki, melyik verssor volt ebből az elsó', ami neki eszébe jutott. Mondtam neki: „Talán »Testem mint egy eleven béke ébred.«” Azt mond40