Vezér Erzsébet: Megőrzött öreg hangok. Válogatott interjúk (Budapest, 2004)

ADY ENDRÉRŐL ÉS NEMZEDÉKÉRŐL - Beszélgetés Dienes Valériával

ember leír, azt ne olvassa fel, és amit az ember elmondani akar, azt ne írja le.” A kettő között körülbelül az a különbség, mint egy színdarab és egy regény között; az egyikhez leülök, a másikhoz pedig beülök a színházba. Szóval ezek a fönntartásaim megeló'zőleg.

Mit mondjak Babits Mihályról? Volt nekem egy kis füzetem - örökké sajnálom, hogy az a füzet a háború viszontagságaiban elveszett —, amiben én abban az időben összeírtam magamnak, hogy milyennek látom Mihályt. Tele volt kérdéssel az a füzet. Neki minden megnyilatkozása mindig olyan volt, amilyent az ember nem várt. Mindig valami mást mondott, mint amit az ember képzelt, hogy mondani fog. És ha valamit kimondott, mindig érezhető volt, hogy ő abban nem egészen bizonyos, sőt, hozzá is tette: „De ezt azért másképp is lehet gondolni”. Még önmagának sem hívő ember volt. Egyszer azt mondta róla nekem a felesége, az Ilonka — ez már jóval későbbi időben volt persze —, hogy: „Mai napig sem tudom, hogy 6' mit gondol vallás dolgában. Ha valaki védi a vallást, csak látnád, hogy hogyan támadja. De ha valaki támadja, akkor hallanád csak, hogyan védi.” Ez volt a Mihály. És ezt sose tudtam másképpen megmagyarázni magamnak mint azzal, hogy benne igazán belülről olyan belső ellentétek harcoltak, amiket ő magának végérvényesen nem oldott meg. Sohasem. Nem hiszem, hogy élete végéig is megoldotta volna. Én az élete későbbi korszakaiban kevesebbet voltam vele, mert nagyon fájdalmas volt nekem a betegsége.

Mikor egyik utolsó beszélgetésünkben szó volt a halálról, én azt mondtam neki: „Mihály, a halál az nagyon érdekes élmény is lehet.” Azt felelte rá: „Élmény csak az lehet, amire az ember utólag is rá tud gondolni.” „Tehát te úgy gondolod, hogy utólag arra már nem lehet rágondolni?” Erre azt felelte: „Azt nem lehet tudni!” „És te, mégis mit gondolsz?” „Hát, ha azt gondolnám, hogy rá lehet gondolni, akkor nem mondtam volna, hogy csak az lehet élmény, amire utólag is rá lehet gondolni.”

Ez például olyan beszélgetés volt, amivel egy kicsit átpillantottunk egy másik életre. De őbelóle nem lehetett sohase semmi ilyesmit kivenni. Őbenne annyi belső ellentét volt, hogy... az egész belső világa folytonos harc volt és ezt őnem szerette megmutatni, és épp azért

36