Vezér Erzsébet: Megőrzött öreg hangok. Válogatott interjúk (Budapest, 2004)

RÖVID ÉLETRAJZOK

ga, 1965; Művészet és társadalom, 1968; A társadalmi lét ontológiájáról, 1-3., 1976.

Zelk Zoltán (Érmihályfalva, 1906. dec. 18. — Bp., 1981. ápr. 23.) költő, író. 1921-ben az erdélyi ifjúmunkás-mozgalomban vett részt, 1925-ben Magyarországra települt és belépett a Magyar Szocialista Munkáspártba. 1926-ban letartóztatták, visszatoloncolták Romániába. 1928- ban újra Magyarországra szökött, és álnéven élt. 1925-től a Dokumentum, a Munka, 1928-tól többek közt a Nyugat közölte írásait. 1937-ben ismét letartóztatták. 1942-től 1944-ig munkaszolgálatos, majd szökése után illegalitásban élt. 1945 és 1956 között a kommunista párt tagja, a Szabadság rovatvezetője, a Népszava munkatársa, az Athenaeum Kiadó lektora volt. 1952-től 1956-ig a Kisdobost szerkesztette. 1957-ben államellenes tevékenységért elítélték, de egy év múlva szabadult. 1962-től szabadfoglalkozású író, Baumgarten-, József Attila-, és Kossuth-díjas.

Főbb munkái: Csuklódon kibuggyan a vér, 1930; Kifosztott táj, 1936; A lélek panaszaiból, 1942; Zúzmara a rózsafán, 1964; Fölforrt az ég, 1967; Mindennapi halálom, 1979; Bekerített csönd, 1971; Ahogy a kötéltáncosok, 1975; Meszelt égbolt, 1976; Zelk Zoltán Művei, Este a kút- ban, 1925-1963, 1981.

296