Vezér Erzsébet: Megőrzött öreg hangok. Válogatott interjúk (Budapest, 2004)

RÖVID ÉLETRAJZOK

ciói, irodalmi alkotásai, meséi a népi motívumokat felhasználó magyar szecesszió jeles képviselőjévé tették.

Főbb művei: Hazajáró versek, 1909; Mese a bútorokról és a kis fiúról, Gyoma, 1918; Eltévedt litániák, Bécs, 1922; Virágos szerelem, szerk., 1932; Kezdetben volt a kert, 1966; Köd előttem, köd utánam, 1967; A kis pillangó utazása Lesznán és a szomszédos Tündérországban, 1978.

Lukács György (Bp., 1885. ápr. 13. - Bp., 1971. jún. 4.) filozófus, esztéta. A budapesti egyetemen jogot végzett, 1904-ben a Thália Társaság egyik megalapítója volt. 1906—07-ben Georg Simmel előadásait hallgatta Berlinben. 1908-ban elnyerte a Kisfaludy Társaság pályadíját. 1912-től Heidelbergben élt, Max Weber köréhez tartozott. 1917-től egyre gyakrabban látogatott haza, hetenként vitadélutánokon találkozott barátaival, a Vasárnapi Kör tagjaival. 1918 decemberében belépett a KMP- ba. A Tanácsköztársaság idején közoktatásügyi népbiztos, bukása után Bécsbe emigrált. Hosszabb időt töltött Berlinben és a Szovjetunióban. 1945-ben hazatért. Két ízben Kossuth-díjat kapott. 1949-ben az ún. „Lukács-vita” során burzsoá elhajlás vádjával megbírálták és félreállították. Az 1956-os forradalom- és szabadságharcban Nagy Imre kormányában a népművelési tárca vezetője volt. 1957-1967 között visszavonult a magyar közélettől. Válogatott művei 1969-tól jelentek meg magyar nyelven. Összes Műveinek német nyelvű kiadását a Luchterhand Verlag 1961-ben kezdte meg. 1970-ben Frankfurt városa Goethe-díjával tüntették ki.

Főbb munkái: A lélek és a formák, 1910; A modern dráma fejlődésének története, 1911; Esztétikai kultúra, 1913; Die Theorie des Romans, Stuttgart, 1916; A heidelbergi művészetfilozófia és esztétika, (írta: 1912—14 között), Darmstadt, 1974, magyarul: 1975; Geschichte und Klassenbewusstsein, Berlin, 1923, magyarul: Történelem és osztálytudat, 1971; Balzac, Stendhal, Zola, 1945; Nagy orosz realisták, 1946; A történelmi regény, 1947; A realizmus problémái, 1948; Der junge Hegel, Zürich- Bécs, 1948; Adalékok az esztétika történetéhez, 1953; Die Zerstörung der Vernunft, Berlin, 1954; Német realisták, 1955; Die Eigenart des Ästhetischen, Berlin-Spandau, 1963, magyarul: Az esztétikum sajátossá295