Vezér Erzsébet: Megőrzött öreg hangok. Válogatott interjúk (Budapest, 2004)

RÖVID ÉLETRAJZOK

Féja Géza (Szentjánospuszta, 1900. dec. 19. - Bp. 1978. aug. 14.) író, újságíró, szerkesztő’. Léván érettségizett 1919-ben. 1920-tól menekültként a budapesti egyetem magyar-német szakos hallgatója, az Eötvös Kollégium tagja. 1922-ben jelent meg első verse a Nyugatban. 1923-ban az Auróra, majd az Elet és Irodalom munkatársa lett. 1923-ban magyar állampolgárságot kapott. 1924-től tanított. A harmincas évek elején Bajcsy Zsilinszky Endre belső köréhez tartozott, 1931-ben részt vett a Nemzeti Radikális Párt szervezésében. 1937-ben a Márciusi Front egyik vezetője volt. A Magyarország felfedezése sorozat első'köteteként jelent meg Viharsarok című szociográfiája 1937-ben. A könyvet erős társadalomkritikája miatt elkobozták, Féját elbocsátották tanári állásából, perbe fogták, végül elítélték. 1940-ben feltételesen elengedték szabadságvesztését. 1939- ben a jobboldali Magyarország munkatársa lett. 1945-1956 között az irodalmi életből kirekesztettként Békéscsabán élt. 1956. november 1-jén visszatért Budapestre, a Petőfi Párt Irányító Testületének tagja, az Uj Magyarország főszerkesztője lett. 1960-tól a Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár tudományos főmunkatársa volt, 1966-ban József Attila-díjat kapott.

Főbb munkái: Viharsarok, 1937; A régi magyarság, 1937; A felvilágosodástól a sötétedésig, 1942; Nagy vállalkozások kora, 1943; Szabadcsapat, 1965; Visegrádi esték, 1974.

Fenyő Miksa (Mélykút, 1877. dec. 8. — Bécs, 1972. ápr. 4.) író, kritikus, szerkesztő. 1899-ben a budapesti egyetemen szerzett jogi diplomát, majd ügyvédként praktizált. 1904—1938 között, továbbá 1945- 1948 között különféle funkciókat töltött be a Gyáriparosok Országos Szövetségében. 1908-ban a Nyugat egyik alapítója, majd szerkesztője, pénzügyi kapcsolatai révén anyagilag is támogatta a lapot. Ady jelentőségét az elsők közt ismerte fel. A harmincas évek elején országgyűlési képviselő, a németek bevonulását követően Budapesten bujkált. 1948 végén elhagyta az országot, Rómában, Párizsban, 1953-tól New Yorkban élt, 1970-ben Bécsbe költözött.

Főbb munkái: Casanova, 1912; Hitler, 1934; Az elsodort ország, 1946; Följegyzések a Nyugat folyóiratról és környékéről, Ontario, 1960; Ami kimaradt az Odysseából, München, 1963.

290