Vezér Erzsébet: Megőrzött öreg hangok. Válogatott interjúk (Budapest, 2004)

JÓZSEF ATTILÁRÓL ÉS NEMZEDÉKÉRŐL - Beszélgetés Haraszti Sándorral

tak, és a fölszabadulásig nem tudta meg, akkor is csak hónapok elteltével, hogy ezt én írtam, engem kellett volna megpofozni.

Móricz Zsigmondról. A harmincas években történt, mikor a Nyugatba írtam néhány cikket. Móricz Zsigmond volt akkor Babitscsal a Nyugat szerkesztője, és egy alkalommal, amikor elmentem, hogy fölvegyem azt a kis honoráriumot Móricztól, akkor megkérdezte tőlem: „Na, édes fiam, hát mit gondoltál, mit tudnál nekünk írni.” Azt mondtam, hogy én meggondoltam, és nem fogok semmit írni. „Aztán miért nem?” Mondom neki: „Azért, mert az a véleményem, hogy ez a Nyugat egy ellenforradalmi burzsoá folyóirat, amibe egy haladó szellemű és főleg szocialista, kommunista író nem írhat. Ez nem az egyéni véleményem volt, abban az időben a párt így ítélte meg az akkori lapokat, sőt kötelezővé tette, hogy a literátorok, újságírók, akik szervezetileg vagy csak merőben eszmei alapon a kommunista párthoz tartoznak, azok ne írjanak ezekbe a lapokba, kizárólag a párt által fönntartott, legalábbis illegális lapokban publikáljanak vagy önálló kötetben, de semmiképpen sem szabad nekik polgári lapokba írni; és ezt a tilalmat hosszú ideig fönntartották. Illyés Gyulát is ezen az alapon zártuk ki akkor a 100% szerkesztőségéből, őneki is föladtuk a leckét, hogy vagy a Anyagaiban és polgári lapokban publikál, vagy pedig csak a 100%-ban és egyéb olyan lapokban és folyóiratokban, amelyeket a párt elfogadott, mint haladó vagy az ő törekvéseit támogató orgánumot. Illyés persze fütyült az egészre, és könnyű szívvel mondott nekünk búcsút, és igaza volt. Móricz Zsigmond aztán tovább tudakozódott, hogy hát miért. Nem mondtam el neki, hogy ez pártutasítás vagy párttilalom, de elkezdtem neki magyarázni, hogy ő, akit mi olyan sokra becsülünk és aki valamikor a Tanácsköztársaságot olyan lelkesen üdvözölte és akit állandóan baloldali írónak tartottunk, hogy tudja ő ezt csinálni, és miért maradt meg itt ilyen burzsoá igényt kielégítő írónak, és miért nem csatlakozik a mi egyedül üdvözítő mozgalmunkhoz. El is mondtam aztán neki a megfelelő leckét a munkásosztályról, a proletáriátusról, és hogy a szegényparasztságot kell támogatni, és nagyon rosszul teszi, ha mindenféle burzsoá ízlést, esztétikai igényt akar kielégíteni.

277