Vezér Erzsébet: Megőrzött öreg hangok. Válogatott interjúk (Budapest, 2004)
JÓZSEF ATTILÁRÓL ÉS NEMZEDÉKÉRŐL - Beszélgetés Haraszti Sándorral
régi cuccokat, egyéb szemeteket rakott rá, aztán a fejem alá nyomott egy kispárnát. Szerencsére nyár volt, és leheveredtem. Mondtam: „Feküdjünk le, tegyük el magunkat holnapra.” Én le is feküdtem, Jutka — helyesebben Judit — is lefeküdt, Attila azonban fönt szöszmö- tölt. Egy verset készített, amelyiknek néhány sora, vagy talán csak néhány szava hiányzott. Nem, azt hiszem több sor hiányzott belőle, és azt akarta szegény nyélbe ütni, villanyfénynél föl-alá járva a szobában készítette a verset. Nagyon fáradt voltam, hamarosan elaludtam. Egyszerié csak arra ébredek, hogy valaki rugdos és fölébredek: „Ki az?” Hát Attila. Ott áll fölöttem, és mondja: „Kelj föl, hallgasd meg, hogy milyen ez a vers!” Jó, meghallgattam. Mondtam: „Nagyon szép, de most hagyjál aludni.” Vezér: Melyik vers volt ez? Haraszti: Én arra igazán nem emlékszem, bárcsak emlékeznék rá. Aztán megint elaludtam, majd megint csak rugdaltak valami hatszor. így ébresztett fel... Egy alkalommal még vizet is öntött a pofámba, úgy látszik, nem voltam hajlandó a rugdalózásra fölkelni, hogy meghallgassam a verset. Én átkoztam és szidtam, mint a... Meg kell mondanom, hogy akkor a versnél többre becsültem a mozgalmat, és hát izgatottan vártam, mi lesz a választáson, részt tudunk-e venni rajta. Másnap aztán megmosakodtam és elbúcsúztam. Attilától úgy váltam el, hogy hozzátok aztán az életben soha többet nem fogok eljönni szállást kérni. Hát ez volt az egyetlen igazán érdekes dolog, amit érdemes följegyezni. A másik már kissé szomorúbb, és tán jellemzó' is a párt és József Attila viszonyára. 1936-ban azt a megbízást kaptam Donáth Ferencen keresztül, hogy beszéljek József Attilával, aki akkor a Szép Szó szerkesztője volt, hogy szüntessék be a vitát a népi írók orgánumával, a Válasszá. Népfront-politikát csináltunk, és fontos volt, hogy minden demokratikus elemmel egyesüljünk. Ezt a koncepciót túlságosan zavarta Attiláék állandó támadása Illyésék és a népiesek ellen, akiket antiszemitizmussal, a reakcióval való lepaktálással vádoltak. A népiesek viszont Ignotusékat mindenféle kispolgári, olcsó liberálisoknak és demokratáknak tüntették föl, és ahelyett, hogy a nácik ellen használták volna 272
