Vezér Erzsébet: Megőrzött öreg hangok. Válogatott interjúk (Budapest, 2004)

JÓZSEF ATTILÁRÓL ÉS NEMZEDÉKÉRŐL - Beszélgetés Fábry Zoltánnal

ótestamentumi magatartás. Radnóti a második világborúban éló' és ható éraként sugallta: „Próféták s költők dühe oly rokon, étek a népnek, / s innivaló”.9 A költészet kinyilatkoztatás. Ady kiáltónak tudta és mondta magát, őrnek, és a költészet egy embertelen világban ugyan mi más lehetne, mint őrszerep? A költészet őrszerep: éberség, felrázás, riasztás, veszélytudatosítás. Aki ezt a szerepet idó'szerűtlen- né avatja, magát a költészetet tagadja, a küldöttet és a küldetést, a magyar poétafaj a fő ismérvét. Mert kellenek ma is, ahogy mindig kellettek az „ezerszer messiások”. 0 mennyi a példa szerte a világon, és mennyi a tagadás vállalás helyett. Még jól emlékszem, Márai Sándor egyszer tébolyodottságban marasztalta el Carl Ossietzkyt. Adyt nem temetni, nem kisebbíteni kell, de feltámasztani, felnagyítani, hogy hasson, éljen, használjon, segítsen. Ady még ma megváltatlan, meg- vívatlan. Az érte való harc folyamatosan aktualitás, de épp ez bizonyítja, hogy örök virágzás a sorsa „Szent, mint szent sír, s mint koporsó, kemény / De virágzás, de Elet és örök”.10

Vezér: Melyek azok a vonásai Ady életművének, melyek ma is aktuálisak? S mit lát belőle elavultnak?

Fábry: Az előbb kétszeresen is kihangsúlyoztuk, hogy a költészet korunkban és minden időben őrszerep. Az „Őrzők: vigyázzatok a strá- zsán” kiáltás a háború és az embertelenség ellen kiálló Ady legkövetkezetesebb magatartása. Mindig őr volt, és a háború e szerepét csak felfokozta és világgá bizonyította. Ady háborús költészete ma véletlenül lett a magyar- és a világirodalom egyik csúcspontja. Világos, hogy ezt az Adyt kell eló'térbe állítani, ezt vállalni és továbbadni. Az Ady- maximum, az Ady-mérték és minden, ami erről lehámlik, minimum, elavult. Ady a háborúk, az embertelenségek egyik legnagyobb magyar ellenszere, kinyilatkoztatott magyar az embertelenségben, kinyilatkoztatott „Ember az embertelenségben”. És ez a kinyilatkoztatás — mert töltete örök —, aktuális marad, amíg a földön embertelenség- szülte háborúk lesznek, embertelenségek, melyek kiprovokálják az emberséget, a történelem erkölcsi realizmusát. Ady minden dühe és elkeseredése azon sírjukban is megátkozott gazok ellen irányul, akik az emberiségre hozták és hozzák gyógyítónak a háborút, a rémet. És

250