Vezér Erzsébet: Megőrzött öreg hangok. Válogatott interjúk (Budapest, 2004)
JÓZSEF ATTILÁRÓL ÉS NEMZEDÉKÉRŐL - Beszélgetés Fábry Zoltánnal
kok menjenek vissza, de a legtöbb magyar volt, aki visszajött, vagy nyilas, vagy más ilyen kompromittált ember. Vezér: Es ugyanakkor innen nem mehettek... ? Fábry: Dehogynem. Vezér: ...vissza Magyarországra? Fábry: Dehogynem, előbb itt kiutasítottak vagy ott, többféle szabályozás volt, ötven kilós csomaggal... Most azok helyébe, aki idejött, annyi mehetett, ment át. Most ezek elvihettek magukkal mindent, szóval minden mozdítható dolgot, úgyhogy némelyek, mondjuk egy kassai könyvkereskedő' egy egész vonattal ment el. Vezér: De a paraszt mit vihetett magával? Fábry: Igen. No, amikor most ezek a dolgok voltak, ugye én nem hallgathattam, de hogyan lehetett megszólalni? írtam egy memorandumot, aminek az volt a címe: A vádlott megszólal, alcíme, A cseh és szlovák értelmiséghez. Ezt 1946-ban írtam meg, elküldtük hivatalosan a csehszlovák és a magyar kormánynak. Pozsonyban alakult egy ilyen kis munkaközösség, amelyik ezt lefordította szlovákra és ezzel a szöveggel: „Igen tisztelt Uram! Miután magyar író a jelenlegi körülmények között nem publikálhat, kérem, ezt az én levélformában küldött memorandumomat átolvasni, és esetleges megjegyzéseit velem közölni szíveskedjék.” Cím ez és ez. Ezt elküldtük a kormány összes emberének, szóval cseheknek és szlovákoknak, az összes politikai korifeusnak, az összes értelmiségi korifeusnak, íróknak, aki csak számba jöhetett. Nem tudom hány példányban ment el. És a legborzasztóbb az volt, hogy senki sem felelt rá. Vezér: Mi az, hogy „küldtük”? Fábry: Ez a pozsonyi munkaközösség. Vezér: Értem. Fábry: Ezek lefordították, lefotografálták, és így került el a címzetthez. Vezér: Igen. Fábry: Szóval ezek voltak a legszomorúbb évek. Vezér: Mikor kezdett publikálni 1945 után? Fábry: 1945 után? 1948 decemberében indult az Új Szó, 1948. december 15-én. Akkortól kezdve. Úgyhogy azért hívom — és ezt az elneve246
