Vezér Erzsébet: Megőrzött öreg hangok. Válogatott interjúk (Budapest, 2004)
JÓZSEF ATTILÁRÓL ÉS NEMZEDÉKÉRŐL - Beszélgetés Fábry Zoltánnal
Vezér: A huszadik században! Fábry: A huszadik században. Dehát a ’45- és ’46-os években itt borzasztó dolgok voltak. Kassán nem lehetett magyarul beszélni, ha valaki megszólalt akkor azt elverték, az asszonyoknak, lányoknak lenyírták a haját, elvitték a detektívek, elvitték a rendőrségre, miután kihágást követett el, mert magyarul beszélt. Vezér: Most a Sarlósokkal való kapcsolata... Fábry: A Sarlósok tulajdonképpen tólem függetlenül fejlődtek, és csak amikor már a mozgalom kifejlődött, akkor kerestek kapcsolatot velem, és én eléggé szigorú bírájuk voltam. A Korunkban megjelent az Etnográfiai szocializmus című írásom, és Balogh Edgár szerint ez volt az a cikk, ami öltét tényleg balra irányította.3 Vezér: Na most, maga részt vett ezeken a találkozókon is, vagy csak... Fábry: Nem, én csak itt maradtam. De néha-néha részt vettem, néha voltak ilyen..., vagy pedig ólt rendeztek Fábry-esteket. Én különben akkoriban nagyon sokat utazgattam, előadásokat tartottam és rendszerint úgy, hogy az egész országot beutaztam Pozsonytól egész Nagyszőlősig. Szóval minden magyarlakta városban megtartottam ugyanazt az előadást. Mondjuk Pozsony, Komárom, Érsekújvár, Ipolyság, Ééva, aztán tovább: Éosonc, Rimaszombat, Rozsnyó — vagy a kassait még megtartottam —, akkor hazajöttem megpihenni, majd Ruszinkóba mentem. Ott rendszerint Királyhelmec, aztán Munkács, Ungvár, Tiszaújlak, Beregszász, és Nagyszőlős következett. Nagyszőlős volt a végállomás. Vezér: Ezek inkább publicisztikai vagy irodalmi előadások voltak? Fábry: Publicisztikai. Mondjuk, amikor a fasizmus volt a veszély, akkor A kultúra védelme címen tartottam egy nagy előadást, de ez meg is jelent, evvel kezdődik A fegyver és vitéz című könyvem. Vezér: Mikor a németek bejöttek, akkor... Fábry: Mikor a németek bejöttek, önálló szlovák állam volt, és én az egész négy vagy öt év alatt egy sort sem publikálhattam. A magyar lapok, a pozsonyi magyar lapok mindig kértek, de a cenzúra mindig közbeszólt, még ha álnév alatt írtam is, szóval nem, nem jelenhettem meg. De az szép volt ezektől a lapoktól, hogy még nem is közölték az 240
