Vezér Erzsébet: Megőrzött öreg hangok. Válogatott interjúk (Budapest, 2004)
JÓZSEF ATTILÁRÓL ÉS NEMZEDÉKÉRŐL - Beszélgetés Cs. Szabó Lászlóval
juttat. Persze, hiányolok egyet-kettőt, és túlzottnak látom például — igazán nem politikai szempontból, hanem a költői értékét tekintve — Mécs László szerepeltetését ilyen sok verssel. Berde Máriától még vettem volna föl, és Tompa Lászlótól is. Látom, hogy az erdélyiekről sem feledkezett meg. Cs. Szabó: Remenyiktől, Aprilytól elég sokat vettem fel. Mécs László kiemelkedő' szerepe azzal is magyarázható, hogy végeredményben — és ez talán a szív korrupciója, amit vállalok — a hála is vezetett, hogy ehhez a munkához hozzásegítettek a katolikusok, akiknek sokat jelentett Mécs László költészete. Hozzásegítettek ehhez a munkához, amiből semmiféle anyagi, de annál több lelki hasznom volt. Megtartott lelkileg a kinti évek elején. Ma már nem jelent problémát számomra, hogy hol élek — akkor jelentett, és nagyon sokban segített az, hogy a magyar költészetben megmerülhettem. Ehhez a katolikus kiadó juttatott hozzá, az tette lehetővé, és lehet, hogy egy kicsit ezért is több Mécs Lászlót vettem föl, mint amennyit a magam ítélete szerint fölvettem volna. De ismétlem, a szívnek és a hálának ezt az enyhe korrupcióját vállalom. Vezér: Persze az is hozzájárulhatott, hogy mi valóban igazságtalanok voltunk Mécs Lászlóval szemben. Cs. Szabó: Hát akkor üldözött volt. Ne felejtse el, hogy az én 1953-as lelkiállapotom sem azonos a mai lelkiállapotommal, de melyikünké az? Vezér: így van. Dsidától is talán többet vettem volna föl. Cs. Szabó: Dsida nem volt — ez a magyarázat. Hát úgy kapartam össze folyóiratokból a tíz körmömmel, igazán nem dramatizálok. Vezér: Berczeli Anzelm Károly meglep, mert őt egy kicsit elfelejtettük. Lehet, hogy magának igaza van. Most jelent meg egy kötete. Cs. Szabó: Az érdekes az, hogy éppen most budapesti szállóvendégem volt valaki, fiatal, és ő is azt kérdezte: ki ez a Berczeli Anzelm Károly? Szóval találó, amit mond. Tudom, hogy maga tudja, de például a fiatalabb nemzedék már, úgy látszik, elfelejtette. Pedig hát itt van köztünk, él. Vezér: Képes Gézát nem találom, aki nekem szívügyem. 232
