Vezér Erzsébet: Megőrzött öreg hangok. Válogatott interjúk (Budapest, 2004)

JÓZSEF ATTILÁRÓL ÉS NEMZEDÉKÉRŐL - Beszélgetés Cs. Szabó Lászlóval

sincsen, hogy mit jelent Kis-Waterloo, mit jelent Nagy-Waterloo, egy furcsaság azonban van benne. Valóságos obszesszióm a fogság. A rajzoknak egy jó része arról szól, hogy Napóleon próbál elszökni Szent- Ilona szigetéről csónakkal, úszva. Es a végén egy karámban fekszik, és ott meghal. Ez volt az első' művem, körülbelül ezzel el is értem a csúcsra, mint festőművész. Es aztán áttértem az irodalomra, és azt hiszem, tizenegy vagy tizenkét éves koromban megírtam egyetlen regényemet: Gróf Wolo wski Pál. Azért gróf Wolowski Pál, mert orosz tárgya volt, és azért volt orosz tárgya, mert azt hiszem, akkor olvastam a Szabadság a hó alatt című Jókai Mór-regényt. És elhatároztam, hogy rivalizálni fogok vele. Azóta nem írtam több regényt.

1927-ben jelentek meg elsó' írásaim. Mindig író akartam lenni, sohasem akartam filológus lenni, nem akartam tanár lenni. Valami egész más pályát akartam választani. Nem tudom, miért. Nem tudok rá racionális magyarázatot adni. Most dolgozom az önéletrajzomon, de csak a gyermekkoromig jutottam el, tehát csak azt tisztáztam. Csak a gyermekkort tisztáztam magam előtt, és ez a gyermekkor Kolozsvár. A következő hosszú fejezet, az már átvezet a budapesti nagy- diák-koromba, és az egyetemi évekbe, és talán írás közben mégiscsak tisztázom, hogy miért nem akartam filológus lenni. Hogy miért nem akartam szerkesztőségben dolgozni, és miért nem akartam újságíró lenni, azt pontosan tudom, mert a régi időben — nem tudom, hogy ez most hogy van odahaza, de a régi időben - a két pálya, ami a legtávolabb állt egymástól, az az újságírói, és az írói pálya volt. Ezt az egyet tudtuk.

Vezér: Pedig sajnos a kényszer majdnem minden írót rávett arra, hogy újságíró is legyen.

Cs. Szabó: De én nagyon féltem. Nagyon érdekelt a történelem, a közgazdaság is, és így kerültem a Közgazdasági Egyetemre. De amikor bekerültem a Kamarába, akkor már írtam.

Vezér: Mikor került fel Pestre?

Cs. Szabó: 1918-ban, kevéssel Ady Endre temetése előtt. Ady Endre temetését láttam. Hát nagyon messze, a Múzeum körúton voltam. Valamelyik antikvárium előtt ágaskodtam, mint gimnazista.

225