Vezér Erzsébet: Megőrzött öreg hangok. Válogatott interjúk (Budapest, 2004)

JÓZSEF ATTILÁRÓL ÉS NEMZEDÉKÉRŐL - Beszélgetés Ignotus Pállal

a Hatvány Berci, akinek volt némi legitimista szívdobogása, meg is írta — például d sokkal inkább népfrontpártinak volt nevezhető', mint Attila —, vagy például Horváth Béla. Fejtörői és Gáspár Zoltánról vagy magamról nem is szólva. Egyszerűen azért, mert az emberek, beleértve mondjuk Hatvány Bertalant is, kicsit érezték, hogy miről van szó, ha még nem tudtak is gázkamrákról. (...)

Persze nem a Szép Szóban jelent meg, holott a Szép Szónak a szerkesztője volt. Olyan borzasztóan nehéz volt tőle egy verset lehozni, hogy mikor aztán sikerült, akkor mi úgy örültünk, hogy nem mertünk nemet mondani. Ennek a három versnek a történetéhez: véletlenül a három közül kettőről tudok. Az egyikről csak azt tudom, hogy öt kraj- cáros gondok közepette valahogy elsütötték Boldizsár Ivánék a Reggelben. Arról nem sokat tudok. De a másik: egyszer Attila azt mondta, hogy a Kirakják a fát című versét közölné a Népszava. Mondtam, hát természetesen, s akkor még azt javasoltam, hogy ami tőle megjelenik más lapban, esetleg kisebb betűvel, vagy megjelölve, hogy ez másodközlés, hozzuk le mi is, legyen meg a Szép Szóban minden József Attila-vers. De ő ezt nagyon ellenezte: „Akkor ők azt mondják, hogy sztár vagyok, s hogy miért nem lehet másnak.” Szóval bele kellett nyugodni. S végül is fontos volt, hogy olyan lapban is megjelenjen József Attila-vers, amelyet jó néhány ezer szervezett munkás olvas.

A harmadik, a Levegőt! című verse volt — ami a 8 Órai Újságban jött le.9 Ennek az a története, hogy arról beszélgettünk az Attilával, hogy őbenne van egy bökvers írói talentum, de ez nem nagyon irányítható, mert akkor buggyan ki, amikor éppen nem rendelte meg. Nem tudom, hogy a Születésnapomra című még a Levegőt! után vagy előtt született-e?

Fehér: Utána, a 32-ik születésnapjára.

Ignotus: Igen. Neki folytonos gondja volt az állandó kisebbrendűségi érzés, hogy ő fütyül a talapzatra, amelyen majd a márványszobra áll, az egészben van valami hamis, s nem bízik benne, hogy ennek a költészetnek sok értelme volna, voltak ilyen riadalmai. Ő meg akarja állni a helyét, mint kettó'skönyvelő, mint újságíró, mint valamilyen normál ember. Hát így beszélgettünk arról, hogy írjon valami aktuális verset,

202