Vezér Erzsébet: Megőrzött öreg hangok. Válogatott interjúk (Budapest, 2004)

JÓZSEF ATTILÁRÓL ÉS NEMZEDÉKÉRŐL - Beszélgetés Ignotus Pállal

húzta ki a Hatvány Bertalan kalapjából a sok Szép Szó közül az egyiket. Azután árulta el Attila a turpisságot.

Fehér: Kapott ő a Szép Szó szerkesztéséért járandóságot?

Ignotus: Kapott. Nem volt sok, de annyi igen, hogy meg lehetett belőle élni. Nézze — ez Attila mániája volt, hogy őt ne költó'nek tekintsék, hanem felnőttnek —, amikor megindult a Szép Szó, akkor különösen ambicionálta, hogy ő legyen a nyomdai szerkesztő. Főként a technikai dolgokat bízták rá, mert ő igenis, mint komoly előmunkás, tisztviselő' fogja ezt a kötelességét elvégezni; s az első számban ezt meg is tette. Aztán jöttek a beteges kihagyásai. Őszintén nem emlékszem arra, hogy ő akkor mennyit kapott. Nem kaphatott nagyon sokat, ezt abból tudom lemérni, hogy én is nagyon gyatrán kereső ember voltam és ő mindig valamivel az én színvonalam mögött volt. Akkoriban a közelemben lakott egy összkomfortos kis legénylakásban, ami mellesleg az én előbbi szállásom volt, ahonnan elköltöztem, mert nagyon nedvesnek találtam. De addigra kiszáradt, és aztán már lehetett ott lakni. Közös takarítónőnk volt — már ezt is megírtam —, egy kedves, mocskos szájú asszonyság, akivel Attila nagyon szeretett csevegni, így tudom, hogy nem vetette fel a pénz, de azért kapott rendesen. Később, mikor összeomlott szegény, akkor ez átalakult, akárminek nevezi, összeggé. Plusz azért nála sokat elvitt a pszichoanalízis.

Fehér: Igen, heti negyven pengó't.

Ignotus: Nem tudom, lehet. Hát Hatvány, aki már elméletileg méltányolta Freud tanait, azért mégis dühöngött, hogy miért erre költi Attila a pénzét, ahelyett, hogy legalább elinná, vagy mást kezdene vele, ehelyett a pszichoanalitikusnak viszi. De Attila nagyon hitt ebben, és hozzá kell tennem, hogy az a két pszichoanalitikus, aki kezelte, mind a ketten nagyon tisztességesen viselkedtek vele. Onáluk az volt az elv, hogy pénz nélkül nem megy, mert akkor a beteg nem veszi komolyan. Hát praktikus elv, de lehet, hogy amellett igaz. Ezen most fölösleges volna vitatkozni, de azt hiszem, Gyömrői Edit is, leszámítva azt a hibát, amit nem lett volna szabad megkockáztatnia, hogy az eljegyzéséről Attila mástól értesült. Ezt talán nem lett volna szabad. De ettől függetlenül nagyon korrektül és emberien bánt vele.

198