Vezér Erzsébet: Megőrzött öreg hangok. Válogatott interjúk (Budapest, 2004)
JÓZSEF ATTILÁRÓL ÉS NEMZEDÉKÉRŐL - Beszélgetés Ignotus Pállal
Beszélgetés Ignotus Pállal (Részletek) Kérdezők: Fehér Erzsébet és Vezér Erzsébet Budapest, 1965. május Ignotus: Basch Lóránt szerint1 a két nagy költő, Babits és József Attila között minden rendben lett volna, ha nem avatkozik bele, és nem ug- rasztja őket egymásnak, főképpen József Attilát Babitsnak az a „gonosz harmadik”, amit ő úgy hív, hogy polgári baloldal és elsősorban Hatvány Lajos. Hát ez úgy, ahogy van, kitalált és konstruált, mert nagyon jól emlékszem József Attilára még egészen kölyök korából, abból az időből, amikor éppen Hatvány Lajoséknál ott „ugrált” Juhász Gyula komi, és emlékszem jól az ízlésére. Tudom, hogy Babitshoz valamiért nem fűlt a foga. Egyszerűen nem tetszett neki. Persze ő akkoriban rengeteg verset tudott, s amikor azt mondta, hogy: „Nem, hát ez csak egy másodrendű költő, kivéve...”, s akkor képes volt elmondani két-három Babits-verset, s rajongani érte. De hozzátetszem, hogy ő akkor még ilyen szempontból nagyon kuláns volt, és bár sose tartotta magát, mint költőt kevésre, vagy legalábbis igyekezett magát nem kevésre tartani; ugyanakkor nagyon tudta méltányolni másnak a verseit. S mondom, betéve fújta valamennyit. De Babits valahogy sose volt az ő esete. Ugyanez volt a helyzet Babitsnál is. Én Babitsot, akitől igazán három dolog választott el: a politika, az apámmal és József Attilával való súrlódása, szerettem, mert nagyon kedves költőm volt. Személy szerint is szerettem, ez talán perverz dolog volt részemről, mert hiszen sokan ki nem állhatták. Igen jól megvoltunk, és állandóan jártam hozzá, valahányszor nem volt a viszonyunk ilyen vagy olyan okból elmérgesedve, gyakran még annak ellenére is. Emlékszem, hogy Babitscsal is beszélgettünk fiatal költőkről; őt soha nem érdekelte József Attila. Mondhatnám azt is, hogy azért, mert talán a véleménye nem mindig a 193
