Vezér Erzsébet: Megőrzött öreg hangok. Válogatott interjúk (Budapest, 2004)
LUKÁCS GYÖRGYRŐL ÉS A VASÁRNAPI KÖRRŐL - Beszélgetés Lesznai Annával
Vezér: A Varga Jenő? Sinkó: Igen, o. Lesznai: De volt egy csoport, akik igazi tagok voltak. Sinkó: 0, még valakit kifelejtettünk, a Wilde Jánost. Lesznai: Hogyne, Wilde János is járt, de 6' se volt tag. Sinkó: 0 kültag volt. Lesznai: Minden tag meghívathatott valakit egy egyszeri látogatásra. Állandó részvételre csak akkor lehetett valakit meghívni, ha mind megszavaztuk, hogy akarjuk a jelenlétét. És mondhatom, hogy ezek a vasárnapok nemcsak az én életemnek, de nagyon sokan mások életének is a legszebb emlékei közé tartoznak. És ott többet tanultunk, mint az iskolában. Nagyon szép volt. Vezér: Akkor még rátérnék arra a kérdésre, hogy mi aránylag keveset tudunk az 1920 utámi Játsziról. Mik az őfontosabb művei, amik kint megjelentek? Lesznai: Kint megjelent A Habsburg monarchia összeomlása,12 Vezér: De ez már angolul jelent meg. Lesznai: Igen. Azt hiszem, lefordították magyarra. Sinkó: Németül is megjelent Bécsben. Lesznai: Azt hiszem, magyarul is. Arra nem emlékszem már, hogy magyarul is megjelent. Hát a Horthy-idó' alatt nem jelenhetett meg magyarul. Az utolsó nagy könyve, amit már nem látott, mert valahogyan elsüly- lyedt, az akkor jelent meg, a halála napján. És szegény mindig azt mondta, hogy ez egy posztumusz könyv lesz, és a halála napján jelent meg, és be is tette a felesége — az utódom, ahogy nevezni szoktam, akivel különben nagyon jó barátságban vagyunk — a koporsójába. Vezér: Ennek mi a címe? Lesznai: Ez a Tyrannicide. A témája a zsamokgyilkosság, és ő, aki any- nyira ellensége volt minden eró'szaknak, valahogy úgy érezte az utolsó évek története, főleg Hitler után, hogy jogosult dolog a zsarnokgyilkosság, ha meggondoltan, és nagyon-nagyon okosan viszik végbe. De persze megírta az összes kautélákat, amiket alkalmazni kell. 0 ezt a művét együtt írta egy fiatal tanítványával, mert akkor már nagy beteg volt, és ez a tanítványa, aki történész volt, írta az első történelmi részt, 173
