Vezér Erzsébet: Megőrzött öreg hangok. Válogatott interjúk (Budapest, 2004)

LUKÁCS GYÖRGYRŐL ÉS A VASÁRNAPI KÖRRŐL - Beszélgetés Lesznai Annával

Lesznai: Gömöry Olivérnek hívták. Kitűnő ember volt. Talán most örülne, ha emlegetnék a nevét.

Vezér: És még egyet, hogy ezt a nagyon kevéssé ismert, de a század elején nagyon divatos költőnőt, az Anne de Noailles grófnőt, őt ismerted?

Lesznai: Hát személyesen nem.

Vezér: Na, úgy értve, hogy...

Lesznai: Ismertem és nagyon szerettem.

Vezér: Igen, mert körülbelül ez az irány.

Lesznai: Igen, de mégis azt mondanám, hogy Anne de Noailles egy nálam sokkal finomabb költőhő volt, aki szőkébb körben érzett.

Vezér: Ady Francis Jammes után másodlagos költőnek tartotta.

Lesznai: Igen?

Vezér: Anne de Noailles-t.

Lesznai: Igen, én is. Es az Anne de Noailles hatott rám, még most is nagyon szeretem olvasni a verseit, amelyek nehezen kaphatók már nagyon régóta.

Vezér: Igen.

Lesznai: Igen, sajnos. Sokkal több rossz költőt árulnak garmadaszámra, és őt elfelejtették. De nem mondhatnám, hogy ő annyira befolyásolt, mert akkor már, mikor ó't megismertem, egy sokkal készebb ember voltam, ugye, de mikor Jammes zúdult rám a Gömöry révén, azt na- gyon-nagyon szerettem.

Vezér: Most egy-két szót arról, hogy Balázs Bélát miért szeretted, miért szereted olyan nagyon, és mit tudsz a fiataloknak mondani Balázs Béláról?

Lesznai: Hát most mondjam el nekik azt a szép dolgot, amit annak a két fiatalembernek mondtam, aki kijött hozzám, s azt kérdezte, hogy nin- csenek-e Balázs Béla-ereklyéim? En azt mondtam: „Sajnos semmi sincs. Ügy egy pár levelem van, azt szívesen a rendelkezésükre bocsátom. Különben csakis a csontvázamat hagyhatom majd magukra, mint az egyetlen asszonyét, aki nem volt szerelmes Balázs Bélába, és nem volt a szeretője sem Balázs Bélának a mi körünkben.” Azt mondtam, hogy ezt nem kell idézgetniük. De nagyon szerettem őt, tényleg, köztünk egy olyan teljesen jól megalapozott barátság volt, nagyon szerettük egymást.

167