Vezér Erzsébet: Megőrzött öreg hangok. Válogatott interjúk (Budapest, 2004)
LUKÁCS GYÖRGYRŐL ÉS A VASÁRNAPI KÖRRŐL - Beszélgetés Lesznai Annával
hogy a danes szó honnan jön. Tudom, hogy ez egy igazi szó, de olyan furcsa volt, hogy biztos ez hozta az eszébe ezt a szót. Sok emlékem van róla, egy másik emlékem, amikor Jászival vitatkoztak és beszélgettek a politikáról, rendesen egyetértettek, a nemzetiségi kérdésekről esett a legtöbb szó, és hát ott ültem és hallgattam ókét, nem szóltam közbe, és nagyon érdekeset mondottak mind a ketten. Az is nagyon szép volt, hogy mikor Oszkár4 elvett engem, akkor írt egy lapot — sajnos elveszett már —, amiben azt írta nekem, hogy iparkodjak méltó lenni hozzá, és a legnagyobb magyar értékkel bánjak jól. Hát ezt nem álltam meg egészen úgy, ahogy ő elképzelte, de azért az Oszkár meg volt velem valahogy elégedve, mert holta napjáig jó barátok voltunk. Ezek körülbelül azok az emlékek, amiket erről az időről el tudok mondani. Nem tudom őket dramatizálni, mert az nem az én módom, de az is szép volt, mikor először volt ott Ady, és olyan gyönyörűen összeveszett az apámmal a versekről beszélgetve. Apám Petőfit dicsérte, és nagyon ’elvetőlegesen’ nyilatkozott a modern költészetről, mert idős úr volt, és akkor Ady olyan jól mulatott és olyan jól kacagtak és veszekedtek egész este, hogy ilyen hangulatban nem is láttam többet Adyt, ilyen víg és boldog hangulatban. Hát ezeket tudnám elmondani, sok mást nem tudnék. Kivéve azt, hogy imádtuk Adyt, és még most is. Tudom, hogy a fiatalok egészen másképp gondolkodnak, de én most is egy utolérhetetlen költőinek találom ó't, amilyenhez foghatót nem ismerek igazán Petőfin és néhány nagyon válogatott Vörösmarty-versen kívül a magyar irodalomban. A legszebbekre gondolok, például „Az ember fáj a földnek...” és ezeken kívül nincs más hozzá fogható, még Attila se, aki pedig nagyon nagy költő volt az én szerény véleményem szerint, nem tudom, hogy osztja-e ezt egy irodalomtörténész? Vezér: Most egy kicsit pihenj megint, még egy dologban szeretnék vitatkozni Sinkó Ervinnel. Ebben az említett tanulmányban azt írja, hogy Lesz- nai Anna költészete minden előzmény nélküli. Na most, én kisütöttem, hogy azért bizonyos hatásokat és előzményeket lehet nálad... Lesznai: Mindenkitől tanultam... 165
