Vezér Erzsébet: Megőrzött öreg hangok. Válogatott interjúk (Budapest, 2004)

LUKÁCS GYÖRGYRŐL ÉS A VASÁRNAPI KÖRRŐL - Beszélgetés Hajós Edittel

Vezér: Angliában az angol kommunista pártban dolgozott egészen 1946- ig, illetve később is?

Hajós: Nem. 1939-ben bevezették az általános védkötelezettséget: aki abban az évben húszéves lett, annak be kellett vonulnia. Akkor ilyen háborús szelek fújtak. A párt ezt azon a címen ellenezte, hogy jobb egy zsoldoshadsereg. De ilyen hülyeséget, Angliának mindig zsoldoshadserege volt, mégpedig a férfilakosság alja. Aki már semmi másképpen nem tudott pénzt keresni, az beállt a hadseregbe. Ugyan mért gondolták, hogy egy zsoldoshadsereg, amelynek a tagjait a kapitalista osztály válogathatja ki, kommunista szempontból kívánatosabb-e, mint az általános védkötelezettség, ahol az egész munkásosztály megtanul fegyverrel bánni? Mikor nekem hozták ezeket a cédulákat az általános védkötelezettség ellen, összetéptem, és visszadobtam. Azt mondtam, menjetek, ti olyan hülyék vagytok, hogy igazán nem lehet veletek dolgozni!

Vezér: Akkor kimaradt a pártból.

Hajós: Akkor kimaradtam a pártból, már csak azért is, mert a háború hamarosan elkezdődött. Szeptember 3-án kitört a pánik, azt hitték, hogy bombáznak (nem bombáztak), és elkezdtek az emberek menekülni. Akkor egy orvosi kiadónál voltam főszerkesztő', és ő is meglógott, az orvosi kiadó, én meg nem akartam elmenni, úgyhogy állás nélkül voltam. Állást vállaltam, vonattal úgy körülbelül egy órányira Londontól, ahol egy huszonöt éves alkalmazottat kerestek, aki mindenfélét tudott, amit huszonöt éves koráig az ember nem tud. Oda elmentem, és azt mondtam, hogy ötven éves vagyok, és kétszer annyit tudok, mint egy huszonöt éves. Megkaptam az állást. Még pedig azért kaptam meg, mert tudtam oroszul és magyarul. Ez egy állatorvosi kutatóintézet volt. A magyar állatorvosi főiskolának nagy híre volt, és óriási halomban feküdtek a doktori disszertációk, amiket senkise tudott elolvasni. Azt hitték, hogy van benne valami, amit érdemes elolvasni. De nem volt.

Nem volt párt sehol, se közel, se távol. Ott éltem hosszabb ideig. Azután visszamentem Londonba, mert ezt nagyon untam. Az angol falu nem valami jó hely, ráadásul nagyon megbetegedtem. Voltaképpen akkor kezdődött a betegségem, ami egy igen ritka formája a leuké155