Vezér Erzsébet: Megőrzött öreg hangok. Válogatott interjúk (Budapest, 2004)

LUKÁCS GYÖRGYRŐL ÉS A VASÁRNAPI KÖRRŐL - Beszélgetés Hajós Edittel

fiát kovácsnak adta. Az a kovács rossz ember volt, nagyon verte a fe­leségét, aki a Fricihez nagyon jó volt, és a Frici haragudott a kovács­ra. Már nem gyerek, már siheder volt, és megint megverte a kovács a feleségét, kékre-zöldre. Frici erre elhatározta, hogy megöli a ková­csot. 0 maga mesélte ezt nekem, hogy egy marok maró szódát tett a levesbe arra számítva, hogy ez föl fog olvadni, a kovács megeszi és megdöglik. De a kovács, amikor megmártotta az első kanalat, mind­járt kihalászott egy maró lúgkockát, és azt hitte, hogy a felesége pró­bálta megmérgezni, fölkelt, hogy a feleségének adja, aki a konyhatűz­helynél volt. A Frici erre fogta a fenókést, odaállt az asszony és a ko­vács közé, azt mondta, hogy megöllek, te kutya. Es a Fricinek menni kellett. Hogy formálódik az embernek a sorsa. A kovácsné sütött ne­ki egy kenyeret, adott neki egy darab szalonnát. Akkor Frici elindult gyalog Erdélyből Aradra, ahol volt egy előkelő nagybácsi, ugyanis fű­tő volt egy ipariskolában. Hogy is hívták azokat, milyen ipariskola? Vezér: Ipari tanonciskola. Hajós: Nem, nem középiskola volt. Frici gyalogolt-gyalogolt, és apróbb munkákat végzett, mint a vándorlegények szokták (a nagyapám meg Párizsba ment, mint vándorlegény). Megérkezett Aradra, a nagybácsi nagy örömmel fogadta, mert jól megtermett legény volt. Gondolta, ez nagyon jó lesz neki segíteni a fűtésben. Frici nagyon szép volt, és egy­szer találkozott a folyosón — amikor már nem volt tanítás, nem voltak tanítványok az iskolában — az igazgatóval, aki az kérdezte tőle, ki vagy te fiam, ő megmondta, hogy a fűtő a nagybátyja. Az igazgató be­szédbe elegyedett vele, a beszédnek az volt az eredménye, hogy föl­ajánlotta neki, hogy tanuljon, és így végezte el a technikai ipariskolát, úgy hívták ezeket, azt hiszem. Úgyhogy kvalifikációval hagyta el az iskolát. Akkor följött Pestre, és az Óbudai Hajógyárban kapott mun­kát. Abban az évben lett húszéves, amikor a háború kitört, és szeren­csére a magyarok nem akartak harcolni az oroszok ellen. Különben is ezt német háborúnak nézték. A német világbirodalomért nem akartak meghalni, és megszöktek, ha lehetett, és az 6 csapata is megszökött. Szerencsés ember volt, akit mindenki szeretett, kivéve Genf Ernőt. Geró’ Franciaországban volt, még pedig az ifjúmunkásokkal kellett 153

Next

/
Thumbnails
Contents