Vezér Erzsébet: Megőrzött öreg hangok. Válogatott interjúk (Budapest, 2004)
LUKÁCS GYÖRGYRŐL ÉS A VASÁRNAPI KÖRRŐL - Beszélgetés Hajós Edittel
is tiszti rangban volt, és egy ilyen csoport megadta magát. Kun elfogadta a megadást, aztán lelövette az egész csoportot. Én nem sajnálom a fehér tiszteket, tudom, hogy garázdálkodtak, és mit csináltak, de az ilyennek híre megy. Ez azt jelenti, hogy többet nem adja meg magát senki, mert bárki, ha választhat, hogy harcolva essen el, és legalább megöljön egy ellenséget, vagy pedig fegyvertelenül lepuskázzák, akkor nem adja meg magát. Ezért kellett volna Kunt agyonlőni, mert ezzel igazán busásan megérdemelte, egyébről nem akarok beszélni. De mért ne? Az 1921-es német fölkelés után visszament Moszkvába, ládaszámra vitt narancsot, selyemharisnyákat, amiket nőknek lehet elajándékozni, akikkel az ember ágyba száll. A korrupció, amit terjesztett maga körül, mint a bűzt, ragályos volt. Alpári, aki nem volt alapjában véve ilyen, csak éppen szeretett jól élni, a német felkelés után, és a többiek is, akik más emberek sorsát intézték ládaszám hozták magukkal a mindenféle delikateszeket, amikor éhínség volt. 1921-22-ben kétmillió ember meghalt, a gyerekek megették a szüleiket és szülők a gyerekeiket. Találkoztam az Alpárival a Lux hotel folyosóján, és így vitt ölben egy halom konzervet. Mondom, Alpári, maga is, nem szégyelli magát? Erre Alpári levett két dobozt, és oda akarta nekem adni. Nekem. Erre fogtam magam, és kirúgtam a kezéből az egész oszlopot, úgyhogy szanaszéjjel gurultak ezek a kerek dobozok. Nem is szeretett engem. Ez egy borzasztó periódusa volt a mozgalomnak. Vezér: Mondja, Lukáccsal sokat voltak ezekben az időkben együtt Becsben? Hajós: Nem. En nem vagyok filozófus. Vezér: De a Vasárnapban sokat filozofált, nem? Hajós: A Vasárnapban engem az etikai problémák érdekeltek. Vezér: Tudja, hogy Lukács tervezett egy etikát? Hajós: Tudom. Vezér: ’46-ban, mikor otthon voltak, akkor találkoztak? Akkor ő nem zárkózott el? Hajós: Nem. Nagyon barátságos volt, Gertrúdot is nagyon szerettem, és a gyerekeket, akik már nem voltak gyerekek. Egy szép napon mentem 151
