Vezér Erzsébet: Megőrzött öreg hangok. Válogatott interjúk (Budapest, 2004)
LUKÁCS GYÖRGYRŐL ÉS A VASÁRNAPI KÖRRŐL - Beszélgetés Hajós Edittel
lyiknek a nyelvét nem beszélte, és nevelte ezt a két fiút és egy lányt, Hildát. Nem tudom, vele mi lett, egy időben hallottam, hogy iskolaigazgatónő. Vezér: Hogyhogy itt maradt? Hajós: Magyarországon. Vezér: ’45-öt túlélte? Hajós: Igen, még a Rákosi idő alatt is. A másik fiút, Ervint, azt megölték Oroszországban. Vezér: Kafka Margit férjét. Hajós: Igen. A kommunisták massacre-jában ő is elpusztult. Sok rendes ember pusztult el akkor, majdnem mindenki, akit én ismertem. En nem voltam a Magyar Kommunista Párt tagja, az orosz párt tagja voltam. Vezér: Beszéljen talán az első oroszországi útjáról. Hajós: 1919 januárjában, a Károlyi-kormány idején mentem Oroszországba. Arról volt szó, hogy a hadifoglyok minden organizáció és segítség nélkül akartak hazamenni. De nem volt semmijük, se ennivaló, se ruha. Jöttek rongyokba bugyolált lábbal. Ukrajnában akkor egy többoldalú polgárháború dúlt, úgyhogy az ember nem tudta, ha egy faluba ért, hogy kenyérrel és sóval fogják-e fogadni, vagy gépfegyver- sortűzzel. Hát én odaérkeztem. Rudas László visszafordult, én nem fordultam vissza. Nekem az apám azt mondta, hogy elszaladni nem szabad. Szóval Oroszországba mentem a Nemzetközi Vöröskereszt megbízottjaival. Az oroszok küldtek egy delegációt Magyarországra, és innen is kellett mennie egy delegációnak a hadifogoly dolgot tisztázni. Magyarországról a szerencsétlen orosz hadifoglyok hazamehettek. Ebbe úgy kerültem, hogy a Tabánban laktunk, és ott volt a Déli vasútnak egy teherállomása és egy alagút. Ezek az oroszok felmásztak a kocsik tetejére, de az alagút olyan alacsony volt, hogy le kellett a fejüket húzniuk. Az egyik ezt nem tette, és letépte a fejét az alagút. Oroszul tudtam már elég jól, mert amikor hazajöttem, beálltam orvosnak a hadseregbe. Miután én olyan oroszbarát vagyok, beosztottak a beteg, sebesült orosz hadifoglyokhoz, ahol (mint a kooperatív vendéglőiben a kést és villát) megtanultam, hogy na, hogy vagy ma, ülj föl, feküdj le, mondd, hogy á, satöbbi. 133
