Vezér Erzsébet: Megőrzött öreg hangok. Válogatott interjúk (Budapest, 2004)
LUKÁCS GYÖRGYRŐL ÉS A VASÁRNAPI KÖRRŐL - Beszélgetés Hajós Edittel
Beszélgetés Hajós Edittel (Részletek) Kérdező: Vezér Erzsébet Richmond, 1974. február Vezér: Mindenekelőtt néhány képet mutatok Önnek, melyeket a Polányi család hagyatékából hoztam. Vajon ráismer-e valakire? Hajós: Mindenem elveszett, hiszen olyan sokat mozogtam ide-oda. Utoljára nagyon szomorú dolog történt. Temérdek fényképem volt, köztük az édesapám, az anyám képe, róla egy miniatűr, és ez mind egy kofferben volt. Amikor elköltöztem, mert vettem egy házat Buckinghamshire-ben — addig bérleményben laktam —, egy szomszéd segített. Mondtam neki, hogy el kell kísérnem a kocsit, amelyik a holmimat szállítja, ő menjen vissza, és nézze meg, hogy minden üres-e. Ez a koffer a szoba közepén állt, és a szomszéd nem vette észre. Ebben volt minden írás, minden emlékem, és ez ott maradt. KésóUb, amikor észrevettem és visszamentem, azt mondta, hogy a kertben elégettek mindent. Vezér: A régi levelei is közöttük voltak? Hajós: Nem volt levelem. Nem vagyok nagy levelező', episztofób vagyok. Nem írok levelet. Vezér: De régen csak írt. Hajós: Régen se írtam. Miért, találtak olyan levelet? Vezér: Igen, például Lukácshoz nagyon érdekes leveleket írt. Hajós: Nagyon jó barátok voltunk Lukáccsal, hosszú évekig. Azután szétváltak az útjaink, mert ó' ortodox álláspontra helyezkedett, én pedig mindig ellenzéki voltam. Vezér: Kezdjük talán a családjával. Hajós: Apám ügyvéd volt. Egy nagyon szép biedermeier házban laktunk a Nagykorona utcában, a Kochmeisterben, szemben a Zoltán patikával, amit 1946-ban, mikor Pesten jártam, meglátogattam. Még mindig megvoltak a régi bútorok és a régi edények, azok a régi patikaedé123
