Nagy Csaba (szerk.): Párizstól Pocsolyavárosig. Bölöni György és Itóka levélnaplója, 1906-1912 (Budapest, 2005)

Levelek

Grand Duc-be. Szóval átdorbézoltuk az éjszakát. Csak reggel 5 órakor vetődtünk haza. Én a két leánynál aludtam (az egyik a fogorvosom, a másik piktor). Délig aludtam. Aztán sétálni mentem és meglátogattam Bandit, aki szombaton nálam járt, éppen azalatt, míg én a postára vittem a Lykának írt levelemet. Bandi nagyon megörült nekem, mert bajban van: úgy, amint te is írtad. Azok a bajok ugyan elhárultak, amikről te tudtál, de megújultak, sőt most nagyobbak. Ha hinni lehet Bandi[nak], most igazán végleg szakított Léda asszonnyal. Csúnya, durva szavakat vágtak egymás szemébe, talán csúnyábbakat, mint bármikor. És most Bandi bolondul ideges, fáradt, beteg és elkeseredett. Haza menne, pénze nincs; neked akar táviratozni, hogy keríts neki pénzeket. Az öreg Révészt gyanúsítja, hogy a Népszava pénzét elsikkasztotta tőle, és szidja a „vén siketet”: mi a fenének megy Abbáziába. Szegény Bandi! Olyan, mint mindég ily nagy veszekedések idején. Tegnap együtt voltunk aztán egész nap. Velem jött a két magyar leányhoz, Dósay Anna és Irmához, náluk déjeuner-zett, aztán elmentünk a kis „bárba”, majd elszaladt a leveleidért a rue de Lévis-be. Én vártam a kis Monceau kávéházban. Hamarosan és búsan jött vissza. Ültünk és idogáltunk estig. Este kocsiba ültünk és elmentünk vacsorázni a boulevard-ra, abba az új kis angol bárba, ahol veled is voltam egyszer. Közben részletesen elmondta a csetepaté okát. Az okozta a bajt, hogy Hatvány Ferivel213 és nővérével214 egy találkozója volt, amelyet eltagadott Léda asszony elől, de petit bleu jött, s ez elárulta szegény Bandit. Erre a szokásos nagy jelenetek következtek, és Adél követelte, hogy Bandi mondjon le minden ismeretségről és barátságról az ő kedvéért. Természetesen ezt sértően követelte, amit már Bandi sem tudott eltűrni. Dodó (aki rettenetes bajokban nyög, amelyekből talán már ki sem tud gázolni többé) már az előbbi békíilést is gonoszkodó szemmel nézte. Bandi szerint ezúttal lehetetlenné is teszi a békülést. Én ugyan sajnálom Bandit, de azért nem tudok hinni neki. Biztosan kibékülnek ők, még ma talán vagy holnap, és Bandi fog engedni és alázkodni, hunyászkodni megint. Én nem szólhatok semmit neki. Csak sajnálom, hogy ilyen gyenge jellemű, határozatlan és gyáva. De nagy szüksége lenne most terád! Sokat emlegettünk. Beszéltem neki kiállítási terveidről is. Rosszalja őket, azt mondja: „Ráfizet majd Gyurka is, mint Rózsa Miklós”.215 Intelek: légy óvatos, főképpen arra vi213 Hatvány Ferenc (1881-1958) festőművész, Hatvány Lajos öccse februárban érkezett Párizsba.

214 Hatvány Irén, Hirsch Albert felesége.

215 Rózsa Miklós (1874-1945) művészettörténész, 1909-ben megalapította az ún. Művészházat.

72