Nagy Csaba (szerk.): Párizstól Pocsolyavárosig. Bölöni György és Itóka levélnaplója, 1906-1912 (Budapest, 2005)
Levelek
Annál rosszabban esett, mert hiszen tudnia kellett, hogy ez a kellemetlenség a mi kellemetlenségünk, minden figyelem és szolgálat, amit neked tehet, az figyelem és szolgálat irántam is. Az öreg Révésznek elmondottam az egész dolgot, nemcsak azért, mert ez a gaz alak mellékesen őt is belevonta a te meggyanúsításoddal az ügybe, hanem tudtam - bár soha erről közöttünk szó nem esett -, hogy ismeri jól ő a mi szerelmes barátságunknak minden apró dolgát; ő is rettenetesen elképedt ez alak gaz vakmerőségén és piszkosságán, csendesíteni igyekezett, s az ő felfogása is körülbelül az, amit én írtam a második levelemben, s ami a tied is; hogy legjobb filozofikusan felfogni az egész ügyet, még jobban távol tartani magát az embernek az ilyen férgek bandájától, és még az ilyen híresztelések ellen való tiltakozással sem kell az ő pocsolyájukba belelépni. Az öreg nagyon hálás neked, amiért elintézted az ügyét; mondotta, írni fog neked. Megint igen lehangolt és szomorú vagyok. Számításaim sehogy sem akarnak beválni. Most már utolsó reménységem igazán csak abban van, hogy Bandival lehet majd a [Budapesti] Napló révén valamit csinálni. Bp., június 27. Bandi vasárnap este144 érkezett meg, hanem én, későn kapván az öreg Révész értesítését, nem mehettem ki elé a pályaudvarra, s csak másnap, hétfőn láttam. Azóta együtt vagyok vele naponként ebédnél és néha délután. ígéri nagyon - saját maga jószántából -, én nem is nagyon erőltetem vele a dolgot, hogy a [Budapesti] Naplónál pár nap alatt sikeresen nyélbe üti az én párizsi tartózkodásomat. Borzasztó ez a sok bizonytalan, nyugtalan várakozás. Ma van kint Vésziéknél,145 s ott beszél Bíró Lajossal is az érdekemben. Hát, nem tudom, mi lesz! Én innen, Pestről a hónap végén minden esetre leutazom haza, Szilágysomlyóra. Bandinak azt a kellemetlen ügyet nem említettem. Szeretném el is kerülni, ha lehet, mert kitörne belőlem a keserűség - ő iránta is. És nem akarom bántani. Maradjon nekünk ilyen gyöngének, tökéletlennek, férfiatlannak, mint amilyen. Mást úgysem tudunk formálni belőle. Léda asszonyt - mondja - igen nyugtalanul hagyta ott: haldoklik Nagyváradon Léda asszony szegény édesanyja, és ezt szeretnék előle titkolni. De talán sejti az ügyet. Én - velük - beteltem. Lélek nélküli, közönséges, kalmár emberek, az élet mélyebb meglátására képtelenek biz ők. Azt hiszem, ez a közönséges lelki voltuk az oka, hogy minden látszólagos és igazi jóságuk mellett durvák, bántok, sértők, figyelmetlenek. Hogy Márkus Lászlóról is írjak: megfigyeléseidnek valószínűleg helyes az alapja: kimérten, hidegen, igen tartózkodóan kell kezelned ezt a jó urat. Semmi bizalom iránta, semmi nyájasság és barátság, mert amilyen kedves teremtés, majd 144 Június 23-án. 145 Dunavarsányban. 50
