Nagy Csaba (szerk.): Párizstól Pocsolyavárosig. Bölöni György és Itóka levélnaplója, 1906-1912 (Budapest, 2005)

Levelek

kísérője (egy francia bonne135) tudták, mily gyakoriak és gyorsan múlok ezek a gyengeségek. Most falun volt, onnan jött pár hétre Párizsba. Vá­gyik ide mindig, de nem bír mégsem soká megmaradni. Azt mondja: dele­jes Párizs levegője és vonzza, hanem nem szabad soká itt maradnia. Nem ám, mert ennek az Erősnek sok Erő kell. Az ő erői pedig már fogyóban vannak. Hozott egy kicsi tálat Vollard-nak. Ő festette. Nagyon finom, na­gyon szép. Később néztünk képeket. De ekkor már nem volt beszédes. Tágult sze­mekkel, ráncos homlokkal nézett. Nagyon szerettem volna tudni, milyen gondolatok vonultak el e ráncok alatt. És oly keveset árult el belőlük! Most kaptam Révész levelét. Holnap elmegyek a követséghez. Elintézek mindent pontosan, amire kért. Hanem rajzot nem szerzek neki az öreg sza- tírtól. Nehéz dolog ez nagyon. Ne említsd neki, hogy erre kért, de vala­hogy értesd meg vele, milyen lehetetlen kívánság ez. Bp., június 4. Tegnap délután Ervinnel találkoztam, s együtt ebédeltünk. Talán megy le Szolnok­ra. Este pedig az öreg Révésszel volt találkozóm. Mondotta, írt neked, s írt benne Gárdos Mariskáról is, akinek én csak a nevét ismerem. Értékes asszonynépnek mondják, hogy aztán másképpen milyen, én nem tudom. Bandi írta, hogy június 12,-ike körül jön haza. A Magyar Könyvtár számára eladtam egy kötetnyi novellá­ját.136 Bp., június 5. Könyves Kálmánnál ma van egy kis kiállítás vemissage-a. Szegfy Erzsinek gyen­gék a dolgai, különösen e bátor, erős, fiatalos miliőben. Pár kritikus meglátta így is. Mikola137 itt a nagyon erős, sokat haladt és fejlődött. Van néhány képe, mely még az én szobámban lógott, Párizsban. Gulácsynak és Ervinnek végre sikerült egy-egy képét eladnom. A Frim gyerekek most művész majálist rendeznek. Ervin megy le Szolnokra, hol megkapta a Kohner-féle138 ösztöndíjat. Bp., június 7. Ma jártam fenn a zsivány, uzsorás Rónay Móricnál, a Független Magyarország kiadójánál. Megegyezni nem egyeztünk meg, hanem hajlandó az egyezkedésre, a gazember. Pár nap múlva, ha biztos lesz az utam, akkor kéret ismét magához. 135 Nevelőnő. 136 Sápadt emberek és történetek. Bp., Lampel, [1907.] 137 Mikola András Párizsban a Julian és a Délécluse Akadémián tanult. 138 A Kohner Adolf (1866-1937) bankigazgatóról és műgyűjtőről elnevezett ösztöndíj. 45

Next

/
Thumbnails
Contents