Nagy Csaba (szerk.): Párizstól Pocsolyavárosig. Bölöni György és Itóka levélnaplója, 1906-1912 (Budapest, 2005)

Levelek

Párizs, március 11.

Jött Révész. Sokáig pipázgatott nálam. Beszélgettünk mindenfélékről. Az öreg erősen tavaszias hangulatban volt. Dicsérte a jó bort, amit küldték Elmondta, mennyi mámort hozott: „Az volt a bor! - mondogatta az itteni olcsó lőréktől csak hascsikarást kapok. És nincsen mámor!” És Bandival mai napig is azt siratják olyan keservesen. És beszélt a talján- képű az ő tavaszi sétáiról a parc Monceau-ban. „Gyönyörűek az asszonyok, így tavasszal még a szobalányok is elragadóan bájosak!” Jókat nevettem vidám gerjedelmein. Azt is mondta: Bandi is készül meglátogatni. Elvisznek a Bois-ba kocsikázni, talán csütörtökön. Megírják. Holnap felkelhetek!

Bp., március 14.

Banditól éppen most kaptam levelet. ír hamarosan mindenről. írja, hogy már neked kutya bajod. Adj neki ezért a kis hazugságért egy jó barackot. Dicséri a bort, s írja, hogy Dodó beteg volt. Léda asszony kisbabát vár, s ő maga is sokat szenvedett. A tavasszal különben pár hónapra - írja - haza készül.104

Párizs, március 24.

Popescuék látogatása zavart meg. Kezdem nem szeretni ezeket a nyegle, jólétben eltespedt embereket. Szinte bánt, hogy oly jók, szívesek hozzám. Bráncusi azonban derék fiú. Beprotezsálom, ha lehet, a vén szatír Rodinhez, kinek rajzait ma reggel kaptam meg (12 db). De Fóka bácsi nem írt. E héten, úgy hiszem, kimehetek Meudonba az öreg Révésszel. Bandit ritkán látom. Messze van a Panthéon a Monceau-tól. És Léda asz- szony perel mindég, ha meglátogat. Ezért nem is keresem az alkalmat, hogy láthassam, bár Bandin kívül senkim sincs, kihez vonzódnék, kinek megértésére számíthatnék.

Lakásom még most sincsen. Kicsi pénzemhez nem áll arányban az igényem. Valahogy majd csak összeegyeztetem őket. Egyelőre itt maradok és tovább keresgélek, nézegetek. Igaz, kár az elpocsékolt időért.

Már megint megzavartak. Strachon Nelly és a popó arcú fiú kísérője járt itt. Fecsegtek. Néztem őket. Arra gondoltam: milyen találóan ítélted meg ezt a tót leányzót! Czóbelt epésen szidta. Minden jó tulajdonságot elvitatott tőle. Hanem gonosz-rosszakkal ellátta bőven. A popó arcú Czóbel104 Vö. Lev. I. 206.

35