Nagy Csaba (szerk.): Párizstól Pocsolyavárosig. Bölöni György és Itóka levélnaplója, 1906-1912 (Budapest, 2005)
Levelek
A minap Kabossal89 akadtam össze a Budapesti Napló szerkesztőjénél, meg Czigánnyal, aki, szegény, igen megvénült. Úgy veszem észre, küszködik mint piktor, és neve nem tud semmire sem menni, aztán meg valami szerelem is van a dologban egy kis piktorleány miatt, kit már menyasszonyaként is emlegettek. Különben a régi tempós, bohémet játszó bohém. Kabos igen érdeklődött irántad, mondogatván, hogy amit az öreg Révésztől rólad hallott: igen nem mindennapi dolgok egy asszonytól, ki csak úgy él kénye-kedve szerint, nyakába penderítve a világot. Talán írtam: a napokban találkoztam Gulácsyval90 is. Kérdezősködött ő is utánad, emlegetvén az együtt töltött időket. Most írok Bandinak is mindjárt, válaszolván a levelére. Panaszkodik, hogy igen nehéz és terhes neki a vén Révész mindenképpen, dacára annak, hogy nagyon szereti.91 Hiszem is, mert az öreg nehezen mozgó masina. Délután. Szeretek mindenkit, aki hozzád jó és jó volt, aki gyöngéd és figyelmes. Léda asszonynak pedig nem tudom megbocsátani e kegyetlenségét. Hozzám lehet bármilyen kedves és figyelmes. Én pontot tettem Diósyék ismeretsége után. Bp., március 2. Ervintől most kaptam a „L’Art et les Artistes” Rodin-számát. Holnap felviszem Lykához, de nem hiszem, hogy 2-3 klisénél többet használhatnánk belőle. Küldök egy B. N.-t (Bandi válasza Tóth Bélának, ki mindég piszkálta)92 és egy P. N.-t, melyben Jászai Marinak van egy fanatikus, epebajos kirohanása a modernekre: színjátszók és kritikusok ellen. Délben kint jártam az új Művészeti Múzeumban képeket nézni, öregeket és újakat. Cifra nagy palota, óriási lépcsőházakkal, szűk kis termekkel, szegényes és jelentéktelen képekkel - a Városligetben, szemben a Műcsarnokkal. Láttam a sok pocsék modem között számottevő Paál Lászlókat, erejüket vesztett Munkácsykat, szép Szinyei Merse Pált, jó Ferenczyt, Permuttert, Fényest, egy Grünwaldot is, ocsmány Lászlókat, a legrosszab Lenbachokat.93 Finom úri néppel volt tele a magyar Louvre, selyemszoknyák suhogtak, bamba arcok bámultak, e kevés szépnek sem akadt a lelke mélyén szeretője. 89 Kabos Ede (1864—1923) újságíró, 1904-1907 között a Budapesti Napló főszerkesztője. 90 Gulácsy Lajos (1882-1932) festőművész 1906-ban Párizsban tanult, ekkor találkozott Itókával. 91 „Az öreg Révész ittlétének örülök, de nagyon nehéz fiú. Úgy terhel engem itt Párisban, ahol különben, tudod, gyönge lábakon állok.” Lev. I. 205. 92 Tóth Béla (1857-1907) Esti levél c. cikksorozata a modem magyar irodalom képviselőit, köztük Adyt támadta (PH 1907. febr. 22.). Válasz Tóth Bélának c. cikkében Ady erre reflektál (BN 1907. márc. 2.). 93 Itóka Münchenben Franz Lenbach (1836-1904) arckép- és zsánerfestő tanítványa volt. 32
