Nagy Csaba (szerk.): Párizstól Pocsolyavárosig. Bölöni György és Itóka levélnaplója, 1906-1912 (Budapest, 2005)

Levelek

nem lesz ereje szakítani, és tovább is tűrni fogja, hogy tűvel szurkálják amúgy is összesebzett önérzetét. Oly rossz, hogy neki ebben semmit sem segíthetek. Sőt erről egy szót sem szólhatok. Minek bántanám még én is, mikor nálam megértést keres. A kevés időmet örömmel töltöm vele. Az nekem tesz több jót, mint neki. Holnap este jön vacsorára. Vasárnap, ha addig ki nem békülnek, elmegyek vele valamerre. Piszok frankokat szerzek neki, amíg kap Vésziéktől.40 Hiszem, Gyurikám, te is így tennél a helyemben, és nem haragszol, amiért ezt teszem. Azért csak írd meg, ha nem vagy velem megelégedve. Tudod, a te kedvedre szeretnék tenni mindent.

Párizs, január 27.

Bandi kibékült, és ma nem jöhetett el.41 Jött Janika,42 olvasott egy pár Ady Bandi-verset. Nagy lelkesedéssel, de annál bántóbban. Alig ismertem rá e nagy versekre. Csak akkor hittem el, hogy csakugyan azok, mikor a kis füzetet43 láttam. Budapesten, Párizs város útravalójának vette Janika. „Gyurika tanított meg, hogy ezeket szeressem” - mondta naivul, mikor átnyújtotta őket. Mikor hallgattam, milyen hamisan gurulnak ki Janika szájából ezek a remek strófák, arra gondoltam: ha Bandi hallaná!

Párizs, január 28.

Banditól is jött az ide mellékelt petit bleu.44 Holnap este, úgy hiszem, együtt leszünk. Akkor írunk neked.

40 Vészi József (1858-1940), a századelő magyar sajtójának egyik legtekintélyesebb alakja, az elsők között ismerte fel Ady tehetségét, és mindvégig pártolta, családtagként kezelte őt. Lapja, az általa 1896-ban alapította s ekkor Kabos Ede által szerkesztett Budapesti Napló sokáig Ady fő megélhetési forrása volt.

41 Ady jan. 25-én ultimátumot adott Lédának: „Ha maga előtt már nincs becsülete az én személyemnek, életem köteles fordulatát megcsinálom. Két héten belül eltemetem magam az erdélyi falumban, valamelyikben. Hóbortosán, egymást kínozva, nincs értelme egymás közelében élni, ennyire perverz nem vagyok. Nem bírom, beteg vagyok, s minden felelősség a magáé”. (Lev. I. 198.) Jan. 28-án menti ki magát Itókánál az elmaradt találkozó miatt: „Pénteken ideggörcsök között feküdtem, éjjel ittam, s egy percet nem aludtam. Szombaton béketárgyalások voltak, s szombaton délután helyreállt a béke. De azóta sem dolgoztam, bomlott és félhalott vagyok”. (Uo. 199.) A január végén megkötött béke néhány hétig tartósnak bizonyult.

42 Talán Vaszary János (1867-1939) festőművészről van szó, aki ekkoriban a Julian Akadémián tanult.

43 A „kis füzet” a valóban kis alakú Még egyszer (1904) lehetett. Az Uj versek formátuma nem volt feltűnően kicsi.

44 Szövegét nem ismerjük.

22