Nagy Csaba (szerk.): Párizstól Pocsolyavárosig. Bölöni György és Itóka levélnaplója, 1906-1912 (Budapest, 2005)

Levelek

Reggel van. Bráncusit27 és a kapitányt28 várom. Együtt megyünk ki Meudonba. Este Szegfy Erzsinél29 leszek. Milyen rossz, hogy nem marad­hatok kicsiny szobámban írni neked! Most hoztak egy táviratot Rodintől: „Aussi les Messieurs sont priés déjeuner avec nous. Heureux de vous revoir envoie hommage Rodin”.30 Hogy megörül a Prince! Az idő is re­mek. Oh, miért nem lehetsz te is itt! Ma minden áron módját ejtem beszélni az öreggel. Nem akarom tovább halogatni. Bizalom hiányának vehetné Rodin. Míg a Prince és a kapitány szétnéznek, én a kandalló mellé telepedem és megbeszélek vele mindent. Most hozott levelet egy katona: a kapitány nem jöhet. De hallom, már jön Bráncusi. Örülni fog. Legalább másnak okozhatok örömet, ha nekem nin­csen. Itt van! Este. Hazajöttem, fáradtan, mint mindég. Napról-napra könnyebben és gyorsabban fáradok. Alig döcögök. De nem tudnék elaludni, amíg el nem mondom, mi mindent beszéltem Rodinékkal, és amíg tanácsodat nem ké­rem. Várakozásomon felül jók voltak. Meghatottságot, szeretetet mutattak. Nem is tudom, elfogadhatom-e azt a sokat, amit felajánlottak? Márciustól kihívtak Meudonba. Rodin is, a jó öreg Tortue31 is. Azt mondták, a „petit citoyen”-nek32 az ő házukban kell napvilágot látnia. Adoptálni akarják. Tortue nem volt becsípve, mégis sírva-ríva ismételgette: „Que je serais heureuse d’avoir un petit enfant! II sera tout á fait comme le notre, et vous, Párizs, január 20. 27 Constantin Bráncusi (1876-1957) román szobrászművészt szoros barátság fűzte honfitár­sához, Itókához, aki lehetővé tette számára, hogy egy ideig Rodin mellett dolgozhasson. Bráncusi tehetségéhez méltó elismertetéséért Bölöni is sokat tett. „Művészetében azonos a naivitás, a művészi áhítat közös: mindkettőben van valami az Assisi Szent Ferenc áhítatából. Bráncusinál nincs külön ember, és nincs külön művész: csak egyetlen lény van, amelyből a művész árad. A reneszánszra kell akaratlanul gondolni, mert azoknak embereiben volt ilyen egyetemesen megejtő”. (Képek 497-501.; Friss 622.) Leveleiben Itóka gyakorta “Prince” (Herceg) néven emlegeti a szobrászt. 28 Bandessont 29 Szegfy Erzsébet (1877-?) festőművész a Mintarajziskolában végezte tanulmányait. Arc- és életképei, valamint csendéletei 1897-től rendszeresen szerepeltek a Műcsarnok kiállítá­sain. Az 1900-as párizsi világkiállításon bronzérmet nyert. 30 Az urakat várom ebédre. Boldog vagyok, hogy viszontláthatom. Tisztelettel Rodin. 31 A Tortue-nek, teknősnek becézett Rose Beuret gombvarrónő, aki 1864 óta volt Rodin élettársa (kapcsolatukat csak 1917-ben törvényesítették), gondoskodó gyengédséggel vet­te körül ltokat. 32 Apró polgártárs. 18

Next

/
Thumbnails
Contents