Nagy Csaba (szerk.): Párizstól Pocsolyavárosig. Bölöni György és Itóka levélnaplója, 1906-1912 (Budapest, 2005)
Levelek
1907 München, január 10. Délelőtt csak két kiállítást nézhettem meg. Heinemann galériájában most itt vannak Manet Durand-Ruel-nél kiállított képei: a Sörivó, az Abszintos bácsi, Rochefort és a többiek. Meg az öreg givemy-i Monet-nak régi képei. Ezek nagy piktornak mutatják az öreget, nemcsak egy fényeffektusokba belebonyolódott précurseumek.6 Azután a Secessio-ban láttam Uhde-képeket: a német Bastien-Lepage. Márpedig Degas igen találó mondása szerint Bastien-Lepage a plain aire Bouguereau-ja. Tehát senki és semmi. Uhde is ilyen, német köntösben.7 Bp., január 14. Ugrón8 hívat magához. Talán sikerül vele egy európai tanári ösztöndíjat vagy valami ilyesmit kicsináltatnom. Akkor nemsokára Párizsban lehetek újra. 6 Előfutárnak. 7 Bölöni, közel féléves párizsi tartózkodás után, jan. 8-án indult vissza Budapestre. Elutazásáról Ady így tudósítja édesanyját: „A kis Bölönyi Gyurkának haza kellett utaznia. Zokogva hagyta itt Párist, kikísértem a vasúthoz. Azt hiszem, megint hamar vissza fog jönni. Nagyon sajnálom a gyereket. Nagyon hűséges és szolgálatkész volt itt hozzám.” (Lev. I. 192.) Útközben Bölöni néhány napra megállt Münchenben, hogy megnézze a bajor főváros új kiállításait. Paul Durand-Ruel (1831-1922) francia képkereskedő, az impresszionisták első támogatója és kiállítója. Fritz von Uhde (1848-1911) német realista festő, aki Párizsban Munkácsy tanítványa volt, és akire rövid ideig hatással volt a Bölöni által „ti- zedrangúnak” minősített francia Jules Bastien-Lepage (1848-1884) plain aire festészete. Degas mondása Adolphe William Bouguereau (1825-1905) francia eklektikus festőművészre vonatkozik, akiről a Műcsarnok 1905. évi nemzetközi kiállításakor Bölöni ugyancsak lekicsinylőén nyilatkozott, és akit később is „kora legrosszabb akadémikusának” nevezett. (Képek 19, 498.) 8 Ugrón Gábor (1847-1911) ellenzéki politikus, ekkor a Vallás- és Közoktatásügyi Minisztériumban töltött be fontos pozíciót, szívélyes viszonyt ápolt Bölöni édesapjával. A tanulmányi alapokra felügyelő és azok kezelését ellenőrző ideiglenes bizottság, illetve az erdélyi rk. státusz igazgatótanácsának világi tanácsnokaként megkísérelte meghosszab- bítatni Bölöni párizsi tartózkodását, de kérését azzal utasították el, hogy a protezsáltja nem festő, hanem kezdő író, aki Párizsban felforgató eszmékkel barátkozik. Ugrón közbenjá13
