Nagy Csaba (szerk.): Párizstól Pocsolyavárosig. Bölöni György és Itóka levélnaplója, 1906-1912 (Budapest, 2005)
Levelek
nem akarok még ilyenformán sem semmi érintkezést a Léda asszony közelében élő emberekkel. És mégis olyanformán érzek, hogy nem szabad két szegény embert, akik annyira bíznak bennem, így kínlódni engedni.309 írd meg, mit tegyek? Bandi mit írt neked? És mit írt Dodó? Ha Bandi most, a bajában hozzám jönne, hogy fogadjam? írd meg hamar, miket írtak neked. Erre most már nagyon komolyan kérlek. Válaszolj Bráncusinak egy pár barátságos sorral, mert beteg volt, éhezett, rettenetes bajai voltak, mikor írt neked vagy háromszor, és te nem is feleltél neki. Bronzát vissza akarja küldeni. Mi van vele? Járt-e már nálad Pogány Margit310 leányzó ebben a Bráncusi-dologban? Úgy tudom szegény Bráncusi tói, aki most is betegeskedik és akit tegnap meglátogattam, hogy hozzád készül, ez a nyíri leányzó, és meg fog kérni, segíts neki eladni Bráncusi szobrát. Fogadd szívesen, mert jó teremtés ez a Pogány Margit, és ha csak teheted, légy Bráncusi dolgában segítségére. A két cseléd azt is mesélte, hogy Léda asszony igen goromba levelet írt Berta kisasszonynak, és nagyon csúnyákat mondott reá, olyanokat, amiket el sem lehet mondani. Talán ez a szerencsétlen asszony megsejtett valamit, és azért lett ilyen őrjöngő vadállat.311 Ha gondolod, látogasd meg Bertát, hátha bajban van szegény. Akármilyen undorító népek, az ember sajnálja őket, és nekem rosszul esik, hogy az én hibámból te is éppen most sújtottál le reájuk, amikor igazán minden undokságuk bűnhődése fog reájuk szakadni. Nem szeretek gennyes, rothadó embereket bántani. Az élet bajai úgyis olyan súlyosak, hogy reá nehezednek mindenkire, nemcsak a jóra, de a rosszra is. És nincs jogunk sem ítélkezni, sem büntetni másokat, csak egyet tehetünk, ha tudunk és akarunk, hogy segítsünk másokon. Én annyit szenvedtem, hogy akarattal nem tudnék senkinek igazi szenvedést okozni. És most, hogy ilyen nagyon boldog vagyok: szeretnék mindenkivel jót 309 Leveleiben Léda gyakorta indulatosan, megvetéssel nyilatkozik cselédeiről, még a tapintatos Brüll Berta is azt írja emlékezéseiben, hogy bár „mindent megadott személyzetének, de nagyon szigorú volt hozzájuk, és gyakran kiabált rájuk”. A cselédek ügyében Itóka végül panaszos levelet írt a konzulnak, aki azt megmutatta Diósynak. (Kovalovszky III. 148.) Lédáról szólva Diósiék inasa, Tika Sándor diplomatikusan jegyzi meg: „Igen határozott egyéniség volt, nem volt könnyű a hozzá való alkalmazkodás. Velünk, alkalmazottakkal azonban emberségesen bánt”. (Uo. 344.) 310 Itóka a müncheni festőakadémián ismerkedett meg Pogány Margittal, akit Párizsban ő mutatott be a szobrásznak. A lány több Bráncusi-mü ihletője lett, róla készültek a Pogány kisasszony (Domnişoara Pogány) című márványportrék. 311 Visszaemlékezéseiben Berta nem szól e levélről, bár Adyt idézve megemlíti, hogy nővére őrá is féltékeny volt, és egy alkalommal szemrehányást tett neki, amiért mindent elnéz Adynak, és „háremet” tart neki. (Kovalovszky III. 142, 152.) 115