Palkó Gábo (szerk.): „álom visszhangja hangom”. Tanulmányok Szép Ernőről - PIM Studiolo (Budapest, 2016)
Surányi Beáta: „Túl a szavakon?” A repetitiv írás auditív effektusai Szép Ernő költészetében
releváns, mert miközben a versek a nyelv anyagiságával hatnak érzékeinkre, aközben tematizálják is a hordozó közeg és a szöveg, valamint a vizuális és az auditív tapasztalatok kapcsolatát. „Testtelen zeng”? - Az írásból felcsendülő hang A már említett Falióra című vers ezt a kettősséget jól érzékelteti: az ismétlés formai oldala nem választható le a tartalomról. A műben az ismétlés a hanghoz kötődik, az óraketyegés ritmusa a szívdobogásra játszik rá. A ciklikus hangokra épülő vers, miközben az ismétlést ténylegesen a hangzóssághoz köti, aközben nyelvi formációival követi, illetve létrehozza a monoton hangot: „A szótlan szoba lakója / Egyszer csak fölpillant a falra / Meghallja és csak hallja, hallja / Hogy ketyeg fönn a falióra." [...] „Nagy-nagy csöndben meghallom néha / Hogy a szívem ver, a szívem ver."6 Ugyanakkor ezeknek a hangoknak épp a monoton jellege, folytonossága eredményezi, hogy sokszor nem is halljuk őket: a ráfigyelést és így magát a hallhatóságot itt épp a faliórára történő pillantás váltja ki. Ez a vers tehát, miközben konstatálja, performálja is a ritmikus hangot, miáltal a hallás és látás egymásrautaltságát is színre viszi: a befogadó szintén azért hallja a verset, mert látja is. Az ismétlés jelentésmódosító szerepének, a hangutánzás fontosságát jelzi a vers egy másik szövegváltozata is: A Nyugatban megjelenő variáns harmadik sora „Meghallja és ámultán hallja”7 végül erre módosul: „Meghallja és csak hallja, hallja”, az ismétlés tehát még intenzívebbé válik, még inkább az óra ketyegéséhez hasonul. A ketyegést választja témájául a Faliórához hasonlóan az Óra is. Felütésének felkiáltása a hangzósságot az óra végtelenségéhez, az idő végtelenségéhez köti: „Hallgatni sose fogok!” A csukló, mint 6 A Szép Ernő-versekből származó idézeteket a továbbiakban az alábbi kiadás szerint közlöm: Szép Ernő összes versei, szerk. Urbán László, Szukits, Szeged, 2003. 7 Szép Ernő, Falióra, Nyugat 1909/3. „Túl a szavakon?” / 93
