Palkó Gábo (szerk.): „álom visszhangja hangom”. Tanulmányok Szép Ernőről - PIM Studiolo (Budapest, 2016)

Bartal Mária: ráncaidban dúló ujjak...” Testtapasztalatok metaforikája Szép Ernő költészetében

A T/2. személyű aposztrophék sorozatával a vers beszélője e halálképzetek felszámolását és elidegenítését kéri számon a mechanikusan ismételt felszólítások címzettjein („Adjátok vissza a halált", „Adjátok vissza szívemet”, „Adjátok vissza szenvedésemet”) úgy, hogy a költemény zárlatáig nem nevezi meg őket, de a vers olvasója még ekkor sem lehet biztos affelől, hogy a „...boldognak valók ...Eltévedettek, árvák, gyermekek, / Füves világra tett játékbabák” látszatmegnevezése jelöli-e azokat, akik szembesítették a vers beszélőjét korábbi szenvedéstapasztalatának és halálvízióinak tarthatatlanságával. Borbély Szilárd A semminél kevesebb valami című Szép Ernő-költeményről írva emeli ki a megszólító módú beszéd címzettjének a hiányát, amely az általa értelmezett szöveg esetében hasonlóképpen összefüggésben áll a vers ironikus invenciójával és groteszk vízióival.12

A teatralizált térképzeteket a vers megszólítottjai díszletekként bontják le („elrántottátok azt sétám alól", „Leszaggattátok azt fejem fölül”, „Ledúltátok bűvös bejáratom”), radikálisan megváltoztatva a vers néző és előadó kapcsolataként felépített kommunikációs helyzetét, megakasztva a projektált előadás színészi mozgás által irányított és strukturált észlelését. Erika Fischer- Lichte terminológiájával élve a megszólítottak sajátos performa- tív térré alakítják a versbeli absztrakt térszerkezeteket,13 a szecessziós színpompa helyén a kiürült tér József Attila költészetét előlegező képzeteit hívják elő (puszta föld, ólom űr), és egyúttal az én statikusságát és a versbeszéd leegyszerűsödését, átmeneti elnémulását idézik elő. Az első szövegegységet a romantikus halálvágy antik irodalomban gyökerező éjszakai reprezentációja zárja, a beszélőt túlvilági üzenetre, találkozásra váró érzékszervei jelölik metonimikusan, célvesztettsége egyúttal a lerombolt

12 Borbély Szilárd, Csokonai, Mátyási és Szép Ernő filozófiája, Parnasszus 2012/4., 61.

13 Erika Fischer-Lichte, A performativitás esztétikája, ford. Kiss Gabriella, Balassi, Budapest, 2009,151-152.

ráncaidban dúló ujjak...” / 81