Palkó Gábo (szerk.): „álom visszhangja hangom”. Tanulmányok Szép Ernőről - PIM Studiolo (Budapest, 2016)

Bartal Mária: ráncaidban dúló ujjak...” Testtapasztalatok metaforikája Szép Ernő költészetében

A T/2. személyű aposztrophék sorozatával a vers beszélője e halál­képzetek felszámolását és elidegenítését kéri számon a mechani­kusan ismételt felszólítások címzettjein („Adjátok vissza a halált", „Adjátok vissza szívemet”, „Adjátok vissza szenvedésemet”) úgy, hogy a költemény zárlatáig nem nevezi meg őket, de a vers olva­sója még ekkor sem lehet biztos affelől, hogy a „...boldognak valók ...Eltévedettek, árvák, gyermekek, / Füves világra tett játékbabák” látszatmegnevezése jelöli-e azokat, akik szembesítették a vers be­szélőjét korábbi szenvedéstapasztalatának és halálvízióinak tart­hatatlanságával. Borbély Szilárd A semminél kevesebb valami című Szép Ernő-költeményről írva emeli ki a megszólító módú beszéd címzettjének a hiányát, amely az általa értelmezett szöveg eseté­ben hasonlóképpen összefüggésben áll a vers ironikus invenciójá­val és groteszk vízióival.12 A teatralizált térképzeteket a vers megszólítottjai díszletek­ként bontják le („elrántottátok azt sétám alól", „Leszaggattátok azt fejem fölül”, „Ledúltátok bűvös bejáratom”), radikálisan meg­változtatva a vers néző és előadó kapcsolataként felépített kom­munikációs helyzetét, megakasztva a projektált előadás színészi mozgás által irányított és strukturált észlelését. Erika Fischer- Lichte terminológiájával élve a megszólítottak sajátos performa- tív térré alakítják a versbeli absztrakt térszerkezeteket,13 a sze­cessziós színpompa helyén a kiürült tér József Attila költészetét előlegező képzeteit hívják elő (puszta föld, ólom űr), és egyúttal az én statikusságát és a versbeszéd leegyszerűsödését, átmene­ti elnémulását idézik elő. Az első szövegegységet a romantikus halálvágy antik irodalomban gyökerező éjszakai reprezentációja zárja, a beszélőt túlvilági üzenetre, találkozásra váró érzékszer­vei jelölik metonimikusan, célvesztettsége egyúttal a lerombolt 12 Borbély Szilárd, Csokonai, Mátyási és Szép Ernő filozófiája, Parnasszus 2012/4., 61. 13 Erika Fischer-Lichte, A performativitás esztétikája, ford. Kiss Gabriella, Balassi, Buda­pest, 2009,151-152. ráncaidban dúló ujjak...” / 81

Next

/
Thumbnails
Contents