Palkó Gábo (szerk.): „álom visszhangja hangom”. Tanulmányok Szép Ernőről - PIM Studiolo (Budapest, 2016)

Bárdos László: Hasonlóról a hasonlónak? Adalékok Szép Ernő egy verstípusának értelmezéséhez

így írt 1929-ben, a Nyugatban, a Jó szó című kötet bírálatában: „Valóban, ő volt az első, aki magyar nyelven szerkezettelen, középpont nélküli verseket írt, olyanokat, melyeknek minden erejük csak abban volt, hogy éltek, elevenen lüktettek, mint a csuklón a vér, de melyek épp konstrukciótlanságukban, szabad áramlásukban voltak korszerűek, őszinték, modernek...’’4 Ezután, mint emlékezetes, Apollinaire-hez hasonlítja a magyar költő poétikáját; igaz, némi megkülönböztetéssel, amelyet ma nyilván csak még erősebben hangsúlyoznánk.

Illyés fontos felismerése, hogy a „szerkezettelenség” modelljét Szép Ernő „hosszú” verseiből vonja el; a hosszúság lényege pedig szerinte az, hogy a szöveg „végtelenségig folytatható”. „Ezért nincs Szép Ernőnek egyetlen befejezett, végigvitt verse sem..." - jelenti ki, persze itt is főként a nagylélegzetű darabokról beszélve.

Az imént idézett definícióban nem véletlenül hasonlítja ezt a nyitott versszerkezetet a lüktető vérhez: kritikájában később is újra meg újra vitális vonatkozású hasonlatokkal, metaforákkal igyekszik jellemezni a Szép Ernő-i lírát. Ez az asszociációs mező valamelyest eltereli figyelmét az ily nemű költemények azon sajátságairól, amelyek mindenekelőtt beszédművekké teszik őket. A szóban forgó versek tehát nem csupán befejezetlenek és befe- jezhetetlenek, hanem egységüket is megbontják, feláldozzák: a klasszikus modernség egészelvű műalkotáseszményétől (és egyáltalán: a szerves forma elvétől) jócskán eltávolodva, különféle irányokba tartó, más és más hangnemet próbáló beszédműveletekre tagolódnak.

Most pedig két olyan darabról ejtenék egypár szót, amely vélhetőleg különösen figyelemreméltó eszközökkel és eredményekkel kísérletezett ki a korabeli magyar költészetben merőben szokatlannak minősülő poétikát.

4 Illyés Gyula, Iránytűvel, 7-7/, Szépirodalmi, Budapest, 1975,1,217.

68 / Bárdos László