Palkó Gábo (szerk.): „álom visszhangja hangom”. Tanulmányok Szép Ernőről - PIM Studiolo (Budapest, 2016)
Rákai Orsolya: Empátia, idegenség és „szép(er)nőség” A testek narratív megalkotása a Lila akácban
messég” állapotának beteljesítéséhez) kizárólag önmagára vonatkoztatva, tárgyként, mintegy élvezeti cikként képes látni: „Jaj, egy leány! mindegy hogy híják és milyen egyéniség! Egy szagos kemény őszibarack!”12. A gyümölcsként (mint fogyasztásra termett és kizárólagosan erre való, ám - tekintve, hogy a korabeli polgári étkezésben a gyümölcsöt csak desszertként, édességeként, emésztéskönnyítőként fogyasztották - nem nélkülözhetetlen, pusztán élvezeti cikként, tárgyként) való leírás végigkíséri a Tóth Manci- val való megismerkedést: a kislány (hiszen a történet kezdetekor mindössze 15 éves) ott ül a ligetben egy pádon, tehát neki joga van belekötni, joga van addig zaklatni, míg el nem éri, amit akar, még akkor is, ha a lány tiltakozik. Mintegy undorodva és megbotrán- kozva, ébredező érdeklődését és rokonszenvét gondosan tagadva írja le a „kis nő” külsejét, viselkedését, beszédstílusát, hiszen „csak nem kezd egy ilyennel” - „ez” nem lehet tárgya érzelmeknek, szerelemnek, egy „ilyen”, aki ül a ligetben egy pádon, csak távolítja az úriemberek közösségének vágyott normalitásától, „ez" nem lehet szerelmi partner. Szinte megdöbbentő az a hidegség, amivel leírja a folyamatot, amíg eljut odáig, hogy kimondhatja, „meg volt csókolva” - pusztán azért, mert „ott volt”, mint egy narancs, amit megeszik az ember, ha már ott van, holott épp nem is éhes, és tulajdonképpen „nem is kívánja a narancsot”. Amikor ezt meg akarja ismételni, megint csak nem a vágy, a szerelem, de még csak nem is a rokon- szenv hajtja, hanem csak olyan érzés, „mint mikor az ember bekap egy tányérján maradt szőlőszemet". Mikor hónapokkal később újra találkozik vele a kaszinóban, siet leszögezni, hogy meg sem ismeri, rég elfelejtette, „ahogy egy elhajított cigarettavéget elfelejtünk”13. 12 Uo., 87. 13 Uo., 100. Empátia, idegenség és ,,szép(er)nőség'’ / 59