Palkó Gábo (szerk.): „álom visszhangja hangom”. Tanulmányok Szép Ernőről - PIM Studiolo (Budapest, 2016)

Kálmán C. György: Alkalmiság és újitás Szép Ernő kisregényeiben

mondásához vagy a történetmondásról szóló történetre. Éppen ezért talán alkalmas közös terminus mindezekre a sajátosságokra a metalepszis.10 11 Ha „önreflexiónak" neveznénk, akkor ennek a hatóköréből talán kimaradna a megszólítás aktusa, noha nyilván a színre vitt beszélgetés az olvasóval/hallgatóval (még ha egyoldalú is) valami módon szól a megszólítóról is, ennyiben tehát önmagát tükrözi. „Metanarratívának” nem nevezhetjük mindhármat, mert az aposztrófé abból is kimaradna.

A metalepszis mind az iróniával, mind a megszakítással rokonságban áll; az előbbivel elsősorban az elbizonytalanítás miatt, mert hirtelen nézőpontváltásra kényszerít, és mert viszonylagossá teszi - ha csak egy pillanatra is - a középpontot, az alapzatot. A megszakítással meg azért, mert az egyik világba egy másikat ékel bele - a történet világába a hallgatóét vagy a történetmondóét, például, s ez megakasztja a befogadást, törést vagy megtorpanást okoz.

Ha azt mondtam, hogy a metalepszisek valamiképpen szétzilálják, minduntalan megtörik, szaggatottá teszik a narrációt, és ez a Szép Ernő-próza egyik jellegzetessége, akkor rögtön hozzá kell tennem azt is, hogy nem feltétlenül függ össze szorosan a történet narrációja és a metalepszisek súlya és gyakorisága. Vagyis, egyszerűbben szólva: a Lila ákác vagy az Emberszag narratív struktúráját tekintve nem tűnik különösebben kihívónak vagy furcsának, mégis tele van efféle mozzanatokkal. Csak két példát idézek.11 Az Emberszagban egy fejezet kezdetén ezt olvassuk:

10 Gérard Genette, Metalepszis. Az alakzattól a fikcióig, ford. Z. Vakga Zoltán, Pesti Kal- ligram, Budapest, 2006.

11 A következő kiadásból: Szép Ernő, Dali dali dal - Lila ákác - Ádámcsutka - Emberszag, Nórán, Budapest, 2003.

Alkalmiság és újítás Szép Ernő kisregényeiben / 31