Palkó Gábo (szerk.): „álom visszhangja hangom”. Tanulmányok Szép Ernőről - PIM Studiolo (Budapest, 2016)

Hutvágner Éva: Láthatatlan műfajok A hasbeszélő és Az egyszeri királyfi a bábszínpadon

bog, mintha az angol lemenne a lépcsőn.)”29 Míg a kézirat ugyanezt a szituációt egy, a szöveg egészét teljesen átértelmező szerzői utasítással látja el. „Antoni: (Betuszkolja az angolt a szekrénybe) Na menj már. Szervusz. (Rázárja az ajtót) Vigyázz a lépcsőn. (Hallatszik, mikor megy lefelé a lépcsőn. Ez a színfalak mögött egy mindig gyengébben kopogó bottal csinálódik.)”30 A mindaddig folyamatosan önmaga által leleplezett gesztusrendszer dől meg ezen a ponton: Antoni mindeddig látványosan maga mozgatta bábjait, maga adta hangjukat. A feltételezett viszony báb-barátja és báb-felesége között a saját képzelgése is lehetett, ám ezen a ponton a szerzői utasítás szerint a színfalakon kívül képzik az Antoni által is mondott hangokat: a cselekmény Antoni képzeletén kívülre kerül az által, hogy a hang forrása nem lepleződik le a színpadon. A másik pontja a szövegvariációk eltérésének szintén egy, csak a kéziratban lévő változathoz vezet. A Nyugatban a következő változat jelent meg a dráma zárásaként:

A kutyafáját! De jó kedvem van! (Valami régimódi valcert kezd fütyülni.) Gyere szívem, táncoljunk egyet, mint a régi szép időkben. (Felugrik, felkapja a nőt, esetlenül keringőzni kezd vele, fütyülve, az asztal körül. Oda-odaszo- rítja magához, megcsókolja, érthetetlen becéző szavakat súg a fülébe, egyre fáradtabban vonszolja a nőt, feldönt egy széket s lihegve lehanyatlik a székre. A nő az ölében ül, a hasbeszélő boldog mosollyal cirógatja, lehunyja a szemét, egyre halkabban dúdol magában, a nő lehanyatlik az ölében, a feje a földre csüng. A hasbeszélő hortyogni kezd. A függöny összemegy.

29 Szép Ernő, A hasbeszélő, Nyugat 1912/6.

30 Szép Ernő, A hasbeszélö. Original, Bárd Ferencz és testvére, zene és színpadi művek kiadóhivatala, Budapest, OSZK. Kézirattár, FOND 81/563.

230 / HutvágnerÉva