Palkó Gábo (szerk.): „álom visszhangja hangom”. Tanulmányok Szép Ernőről - PIM Studiolo (Budapest, 2016)

Hutvágner Éva: Láthatatlan műfajok A hasbeszélő és Az egyszeri királyfi a bábszínpadon

forintot kapott egy versért. Ötnél többet, hattól egészet tíz forintig az ember csak jó hosszú mulattató alkalmi versezetekért kapott, ha minden héten vitte az ember szép rendesen a Héthez. A költő gyönyörködtetni szeretné az emberiséget. De nincs emberiség, hanem közönség van. És a közönség többet kíván a gyönyörködésnél: jól akar mulatni. Már most itt lett ez a kabaré s tíz forintnál kezdte a fizetést. Emlékszem, az a vidéki színész-fiatalember bejött a szerkesztőségbe s zászlaja alá toborzott bennünket, akik versírásról voltunk ott nevezetesek. Szóval a kabaré megnyílt és jól ment, és tíz, tizenöt, huszonöt és a vége felé, a világbéke utolsó esztendeiben ötven pengő forintot kaptunk már a kupiékért, vagyis szövegekért vagy még szakszerűbben mondva: számért."7 A kisebb dramatikus szövegeknek külön tarifája volt: „Kicsi darabokat adtak a kabaréban, nyolcat-tizet egy este, melyeket blüett- nek, jelenetnek, színpadi tréfának, miknek neveztek. A kisebb darabokért huszonöt meg ötven forintokat fizettek, a nagyobb darab darabonként száz, százöten és idővel kétszázötven forintokat is lehetett kapni."8

Szép Ernő esetében a kabaréban elhangzó műveknek a azonosítása is nehézkes, hiszen az előadott szövegeknek vagy szövegváltozatoknak gyakran nincs nyomtatott kiadásuk sem állandó címük ha nem versekről volt szó, több esetben csak kabaré-monográfiákban jelentette meg a szerző. A kabarék piaci döntése miatt pedig, tehát az újdonságot kereső közönség igényeit kiszolgálva (mint az Antoni tanár úr esetében), a szövegeket nehéz azonosítani a megváltoztatott, vagy éppen direkt felismerhetet- lenné tett címváltozatok miatt: a korabeli sajtó cselekmény-leíró gesztusának köszönhetők a szövegazonosítások.

7 Szíp Ernő, Előszó, A magyar kabaré tízéves antológiája, Budapest, Dick Manó, 1918.

8 Uo.

220 / HutvágnerÉva