Palkó Gábor: „helyretolni azt”. Tanulmányok Örkény Istvánról - PIM Studiolo (Budapest, 2016)

Hetényi Zsuzsa: Abszurd, anekdota, atomháború, avantgárd Örkény egyperceseinek szemléletéről és a műfajról

az aszály leküzdését célzó törvényjavaslatát nem a parlamentben, hanem még odahaza a fürdőszobában mondta el a feleségének és két gimnazista fiának. Családtagjai helyeselték a javaslatot.

A parlamentben viszont, mint az ülés harmadik felszólalója, fölment ugyan a szónoki emelvényre, de ahelyett hogy elmondta volna örökös aszály sújtotta megyéjének szebb jövőjét ígérő interpellációját, csak meleg fürdőt vett. Beleült a kádba, fülét, nyakát, hónalját, alsótestét beszappanozta, s aztán - miután lezuhanyozott és megtörülközött - visszaült Csenger megye képviselőjének immár hagyományos helyére.

Javaslatát az országgyűlés rövid vita után, melyben az illetékes miniszter is felszólalt, egyhangúan jóváhagyta, s így az törvényerőre emelkedett. (MTI)

(Egy országgyűlési felszólalás)

A nevek értéktelenségét jelzi, hogy a tárgyak viselhetnek nevet, mintegy címkeként:

Egy parafa dugó, mely semmiben sem különbözött a többi parafa dugótól (Hirt G. Sándornak mondta magát, de mit jelent egy név? Egy név semmit se jelent), beleesett a vízbe. (Jelenség)

Figyelemre méltó ugyanakkor, hogy a nevek szociális skálája itt, az abszurd műfajban is az irodalmi realizmusban megszokott széles panorámát mutat, mert Budapest sok kisember-változatát, legtöbb rétegét megörökíti. (Hubauer, Hajduska, Schuller, Barannikov, Szlávik, Janász, Auspitz, Berény, Hamara, Blumfeld, Ostorovics, Hajmási, Kászonyné Kakas Hanna, Gróh doktor, Kreibich bácsi,

92 / Hetényi Zsuzsa