Palkó Gábor: „helyretolni azt”. Tanulmányok Örkény Istvánról - PIM Studiolo (Budapest, 2016)

Hetényi Zsuzsa: Abszurd, anekdota, atomháború, avantgárd Örkény egyperceseinek szemléletéről és a műfajról

távlatok - csak a jövőtlen abszurd van jelen. A Joliot Curie téri lakásából elvágyik tulajdonosa, de csak azt tudja elképzelni, hogy ugyanolyanra cserélné, a megszokás zsákutcájában.

Joliot Curie téri, ötödik emeleti, kétszobás, alkóvos, beépített konyhabútorral fölszerelt, Sas-hegyre néző lakásomat sürgősen, ráfizetéssel is elcserélném Joliot Curie téri, ötödik emeleti, kétszobás, alkóvos, beépített konyhabútorral fölszerelt lakásra, a Sas-hegyre néző kilátással. (Nosztalgia)

A logika azt súgná, a hirdető tehát jól érzi magát. A lélektan azt, hogy rosszul érzi magát, de nem tudja, mitől. A filozófiai értelmezés több utat sejtet. A jövőt csak múltként lehet elképzelni? A változás vágya értelmetlen? Választásaink hibái ismétlődnek? Mint ebből is kitűnik, az egyperces legtermékenyebb felhasználása a bölcseleti olvasat. E regiszterben egy további válasz, hogy az otthon: börtön.- Anyu - kérdezte a gyerek. - Otthon is vannak őrök?- Ott nincsenek.- Akkor - kérdezte a kislány - onnan meg lehet majd szökni? (Az otthon)

A név - címke

A név nem megkülönböztető „tulajdon’’-név, nem rendezi a világot, csak feltételes és kisajátítható címke. „Tanuld meg, Kuksi, hogy nincs két egyforma Vorazlicki Igára Nóra Annamária Olga a világon" - mondja az öreg, kopasz, félszemű bácsi az azonos nevű sudár fiatal lánynak (Emlékkönyvbe). A nevek efféle végtelenítése vagy duplázása (Dénes Dénes, Pistipistipisti), vagy betűvel jelölése ( J., B. B. néni), illetve a nevük elhallgatását kérő szereplők nemcsak komikus

90 / Hetényi Zsuzsa